Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

I. Hagyomány és haladás - Staud Géza: A magyar szinészettörténet tárgya, feladata és módszerei

ház játékstílusa csak a vezető színészek egyéni alakításának és az együttes munkájának alapos ismeretében Ítélhető meg. 5. A művészi tényezőkön kivül fontos a szinház gazdasági vonatlcozasaina

k ismerete. A történésznek fel kell fednie a szinház gazdasági alapjait. Amennyiben magánszínházról van szó, a magántőke szerepét a szinház irányításában, ha pedig állami szinház a kutatás tárgya, az állami költségvetés tételeit. A szinház belső elszámolásai - kiadás és bevétel rovatai- az üzem teljes belső életét elénk tudják vetíteni. A modern szinészettörténet sokat foglalkozik a színházak gazdaságtörténetével legalább olyan mértékben, mint amennyire a gazdasági szempontok érvényesülnek a szinházak mindennapi életében. 6. Az egyes produkciók sorsa, a müsorpolitika, a művészi vezetés, a szinészi alakitások és a gazdasági szempontok a szinház belső történetének részletproblémáit alkotják, s közvetve vagy közvetlenül a színjátékhoz mint műalkotáshoz kapcsolódnak. Ezen kivül azonban nem hanyagolható el a szinház külső története sem. Külső történeten elsősorban a szinházak létesítésének, szervezésének, építésének, átalakításának, pusztulásának eseményeit értjük. Ezek mögött is széleskörű társadalmi és politikai mozgalmak húzódnak meg. Az iskolai színjátékokat vallásos erők hozták létre; a főúri szinházak nagyúri kedvtelésből szülöttek: az első magyar színtársulatokat polgárosodó társadalmunk kulturális igényei hivták életre; a Nemzeti Szinház megnyitását már hosszas politikai viták előzték meg és avatták nemzeti üggyé, a XIX. század végén megnyiló magánszínházak mögött pedig az uj lehetőségeket kereső magántőke üzleti érdekei álltak. A magyar szinészettörténet tematikus szempontjai mellett nagy jelentősége van a feldolgozás módszeréne

k. Hont Ferenc emiitett tanulmányában, ahol a polgári sziné- 19 - i