Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

I. Hagyomány és haladás - Staud Géza: A magyar szinészettörténet tárgya, feladata és módszerei

szettörténetirás bírálatát is adja, vázolja egy marxista szinészettörténet módszertani alapelveit.

1 A magyar színház történetét mint a magyar társadalom történetének szerves részét kell vizsgálnunk. Fel kell tárni a magyar társadalom gazdasági és politikai történetének összefüggéseit a színház történetével. Az egyes eseményeket nem ragadhatjuk ki természetes környezetükből.hanem vizsgálatukat csak az egész magyar kultura, elsősorban a magyar irodalom fejlődésével szerves kapcsolatban végezhetjük el. Nem mellőzhető az európai színjátszásnak és a világirodalomnak szinmüvészetünkre gyakorolt hatása sem. A színház egyes jelenségeinek azonban nemcsak szinkronikus összefüggéseire kell rámutatnunk, hanem a történeti mozzanatokat folyamatként kell felfognunk, hogy diakronikus kapcsolataik is megvilágítást nyerjenek. Az ellentétes politikai érdekek és művészi áramlatok küzdelmének feltárása segit bennünket az egyes mozzanatok valódi szinészettörténeti értelmének megfogalmazásához. Végül az adatok nyomán feltárt kép nem maradhat semleges, objektivista tárgytörténet, hanem "marxista-leninista értékelést kell tartalmaznia minden színháztörténeti jelenségről, világosan és pártosan kiemelve szinjátékhagyományunk értékes, haladó, továbbfejlesztő elemeit, feltárva a káros örökség továbbélő maradványainak gyökereit."" Staud Géza *

Hont Feren

c: Tézisek a magyar színház történetének tankönyvéhez. Színháztörténeti Értesitő, Bp. 1954. u.a. - 2o