Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

ZENE ÉS SZÍNJÁTÉK - Zenés színpad - vidám játék

ZENE ÉS SZÍNJÁTÉK 321 Zenés színpad - vidám játék [...] A színpadon általában nem ugyanannyi idő alatt történnek a dolgok, mint a valóságban. Ennek a ténynek a bizonyítására mégcsak nem is olyan kézenfekvő példákat kell felhozni, mint amilyen mondjuk Madáchi ember tragédiája, amelyben egy színielőadás időtartama alatt (még azt is feltételezve, hogy húzatlanul előadva mintegy hét-nyolc órás előadás kerekednék ki belőle) az egész emberiség legendás őstörténete, írott történelmének kiemelkedő szakaszai és félve-rettegett hanyatlása játszódik le. Nem is az a bizonyíték, hogy a shakespeare-i V. Henrik és a hasonló technikájú darabok narrátorai, hírnökei, hírmondói szinte percek alatt számolnak be hosszú időszakoknak a cselekmény szempontjából döntő eseményeiről. Klasszikus példaként Németh László fordításában mégis idézzük az említett királydráma ötödik felvonásának megszövegezésében és tudatosságában rendkívül jellemző kórusát: „Ki nem olvasta e történetet, Hadd súgom meg neki; aki igen, Hunyjon szemet, alázatosan kérem, Ha szám, idő s dolgok folyása más, hisz Mindez valódi, roppant életében Be nem mutatható. Vigyük királyunk Calais-ba; ott van, láttad őt, emelje Túl tengeren most szárnyas gondolattok; Az angol partfokot az árban, nézd Férfiak, nők, fiúk cöveklik; tapsuk, Zajuk elnyomja a mélyszáju tengert, Mely a király előtt, mint órjás hírnök, Útját készíti mintegy. Szálljon partra, Lásd ünnepélyesen Londonba menni. A gondolat lépte olyan sebes, Máris Blackheath-re képzelhetitek; Ott azt kivánják lordjai: vitesse Meghajlott kardját, összetört sisakját