Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

ZENE ÉS SZÍNJÁTÉK - Zenés színpad - vidám játék

322 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK Maga előtt a városon. Megtiltja, Zsákmányt, pompát, diadaljelt elhárít, S Istennek ad. Elméd sebes kohában, Kovácsmühelyében szemügyre azt vedd Most mint ontja London polgárait, A Lordmayor s testvéri teljes díszben, Mint régi Róma szenátorai, Sarkukban a rajzó plebejusokkal, Mennek, hogy győztes Caesaruk behozzák; Úgy, mintha császárnőnk tábornoka - Kisebb, de kedves hasonlóság - hozná Amint megeshet, írföldről jövet, Kardjára tűzve most a zendülést, Hány ember hagyná el, hogy üdvözölje, A békés várost! Többen s több okon Henrik miatt. Tedd őt Londonba most; Hol francia siránkozás marasztja, Hogy otthon üljön, Anglia királyát S a császár jön Frankhon segítségére, Békét rendelve köztük. Hagyjuk el E fejleményeket, akármi történt, Amíg Henrik Frankhonba vissza nem tér. Oda vigyük most őt, a közbelévőt Én játsztam el, emlékeztetve, mint múlt. Tűrd el e kurtítást s szemed szegezd, Elméd nyomán, Frankhonra egyenest." Öt év története negyvenhárom sorban, hallatlan szuggesztivitással: „lásd", „szemügyre azt vedd", „tedd őt Londonba", „oda vigyük", „tűrd el e kurtítást". Elbeszélés? Az, de színpadi fogalmazásban. Epika? Az, de drámai hatásfokon. Mégis, nem erről a fajta sűrítésről beszélünk, amikor a színpadi idő múlásának különleges, sajátos módját keressük. Inkább alkalmas példa - ha már Shakespeare-nél tartunk - a III. Richárd első felvonásának második jelenete, az a fantasztikus bravúr, ahogy a trónra törő Gloster egyetlen jelenet percei alatt szédületes lélektani lépcsősort futva végig magához hajlítja a gyászoló s Glosterban férje gyilkosát gyűlölő Lady Annát. De ilyenfajta sűrítés az is, amikor Ibsennél Nóra élete (kétszeres időáttétellel, mert hiszen a három felvonás-