Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - Ady és a színház művészete
A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 157 van jelen egy másik személy is a versben. „Animalizál" ez a drámai szükséglet elvont fogalmat, holt, élettelen tárgyat, és sok vers valóságos kis párbeszéddé változik - példák sora bizonyítja. Ez a szempont gazdagítja nála A grófi szérűn, a Menekülés úri viharból, Az ágyam hívogat feltárását, elemzését. Mindezt azért érdemes felidézni, mert közvetett bizonyítékul szolgálhatnak Ady ösztönös érdeklődésére a drámai megnyilvánulás, a dialógusforma, a színpadi realizálás iránt. És arra is Király István hívta fel a figyelmet, hogy Ady jónéhány novellája még egy lépéssel közelebb kerül a dramatikus formához, melyek közül többet párbeszédformában, szinte drámaként írt meg (ilyen például Az aranyrózsa, Mózesné, a múzsa, Gombos és a leánya stb.). Az Összes prózai művek X. kötetének jegyzeteiben Láng József tömören és nagyon meggyőzően foglalja össze azoknak a kísérleteknek a sorát, amelyek Adyt meg-megújuló módon a színház körébe vonzották. Mégis érdemes még egyszer végigfutni a soron, hogy ezeknek a törekvéseknek a folyamatosságát világosan lássuk, s hogy a két fennmaradt művet pontosabban illeszthessük be ebbe a folyamatba. Ha beigazolódnak Afra János közvetett bizonyítékok alapján kialakított megállapításai, akkor valószínűsíthető, hogy Ady már debreceni joghallgató korában, 1898 végén egy „Bottlik Terkáról szóló népi dráma írásával foglalkozott", s hogy azt benyújtotta Komjáthy János színigazgatónak. Am a darab sem színre nem került, sem pedig további hír nem szól róla. Debrecenből alig érkezik meg Ady Nagyváradra, amikor a Szabadság című lapban bökverse jelenik meg, amely mintha egy darab esetleges megírására utalna - a vers természetének megfelelően - ironikusan: „[...] Színművet ír a vidéki talentum. Beszegődtem Somogyihoz bojtárnak, Művelője leszek én a drámának; Darabomért amennyit ád, annyit ád: Megtoldja a - »Szigligeti-Társaság«!" Nem biztos, hogy Hegedűs Nándor adata (a bökverset ő vonatkoztatja Ady terveire) valóságos mű realizálására vonatkozott volna. Az azonban tény, hogy két évre rá Adyt is sikerül bevonni abba a vállalkozásba, amelynek során három fiatal író egyfelvonásost készített a színház számára: Bíró Lajos, dr. Dénes Sándor és Ady Endre. A Nagyváradi Napló 1902. szeptember 21-én „előzetest" közölt a készülő eseményről, amelyhez maga Ady is fűzött kommentárt:
