Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - Ady és a színház művészete

158 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK nem akart ő darabot írni, de szerkesztője „kiostorozta" az apátiájából, s erre megírta a darabot, amely „tragédia. A magam tragédiája, a magunk tragédiája, talán mindnyájunk tragédiája. [...] De majd, ha egyszer csakugyan írok darabot: tied lesz akkor is a felelősség [...]. Valami új ifjúságnak lángját érzem." A „rövid színkép" címezi műhelyben, s játszódik a szerkesztőség műhelyében, ahol a napi robot megöli az alkotókedvet és lehetőséget. A mese kerete az, hogy az újságírót darab írására kérik fel, és ő bebizonyítja, hogy bár témája lenne, az adott körülmények megakadályozzák a koncentrált művészi munkát. A gondolat már előbb verses formában is felvetődött: a Versek című kötetben is volt egy költemény zl műhelyben címmel, lényegében azonos mondanivalóval: „A műhely nem múzsák tanyája [...]", és hogy a költő tragikuma éppen innen származik: „Ólombetűkbe tördeltem szét / Rajongó, égő lelkemet." A kis jelenetben az író témákat sorol föl. Az első konfliktusa egy „jámbor falusi pap" és világot járt fia között robban ki, mert a fiú egy „egyszerű, szegény némbert" akar feleségül venni, „élni akar és szeretni! Igazságot akar. Micsoda harc! Te! Micsoda harc!" - A másik téma: Azuba, „zsidó leány, szegény". Ady már írt, 1898 nyarán egy Azuba című verset. Az akkori hosszabb ballada itt a darabban egyetlen tömör strófává kovácsolódik össze (ebben a formában Témák című versébe is beleillesztette, mint a következőt is: „És a sziget... Óh, milyen régi témám!... / Két jóbarát s két asszony menedéke [...]"). Az Éles szemmel című verset pedig a darab két szereplője, a főhős és barátja - akit egyébként a színész Bíró Lajos maszkjában játszott - együtt szavalta el. A másnapi kritika szerint „Ady Endrét, ezt a végtelenül rokonszenves, zseniális poétát, szinte tüntető tapsvihar hívta. Három koszorút kapott ő is." A szövegkönyvet azután a Magyar Géniusz, Osvát Ernő folyóirata közölte le, s Bölöni György szerint ez volt tulajdonképpen Ady első jelentkezése a vidéki életből a főváros felé. A következő év májusában a Nagyváradi Napló azt a hírt adja le, hogy Ady a Magyar Színház részére ír darabot, s azt az ősszel Váradon is bemutatják. Ebben az időben ugyan Fedák - aki a Beöthy családdal szoros kapcsolatban állott - valóban közvetített fővárosi ismeretségeket Ady számára, de ennek a hírnek nem lett folytatása. Talán azért sem, mert Beöthy László, a Magyar Színház, a Király Színház, majd a Nemzeti Színház igazgatója szinte képviselője volt annak a reakciós, retrográd színháznak, amelyet Ady annyira gyűlölt. 1903. november 10-én újabb hír érkezik háromfelvonásos dráma készültéről, két nap múlva azzal kiegészítve, hogy a darab a Nemzeti Színház számára íródik. Ennek a hírnek kellett, hogy legyen valóságalapja, mert Ady levelezésében több utalás is esett rá. November 23-án írta Diósy Ödönéknek: „A darabommal pedig tá-