Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 1945 UTÁN - Állami Déryné Színház, 1951-1975

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 1945 UTÁN 301 emlékezzünk meg: Beaumarchais A sevillai borbélya.nál éppúgy, mint Goldoni Két úr szolgája esetében, vagy amikor Lope de Vegát, A kertész kutyáját játszották, Machiavelli Mandragóraját, de Osztrovszkij súlyosabb műveinél is (Erdő, Karrier, Vihar); sokan tapsoltak, amikor Schiller Don Carlos vagy az Ármány és szerelem című tragédiája került színre. Végül, de nem utolsósorban emlékezzünk meg a színház egyik legnagyobb művészi vállalkozásáról ebben a kategóriában: két Szophoklész-tragédia színre viteléről. Közülük 1962-1963-ban az Antigoné (amely címszereplőjének, Kassai Ilonának Kossuth-díjat hozott), 1973-ban pedig az Elektra járta be az országot. A klasszikusokkal végzett munka egyik legszebb dicséretét Kodály Zoltán leveléből olvashatta a színház együttese, amikor is az alábbi sorok jutottak el hozzájuk a Hamlet bemutatója alkalmával: „Igen tisztelt Igazgató úr! A Déryné Színház Hamlet-előadása nagy meglepetés volt számomra. Az egyes szereplők, az összjáték, és a rendezés együtt, arra a megjegyzésre késztetett, hogy meg lehetnénk elégedve, ha mindent ilyen minőségben tudnánk a népnek nyújtani, amit nekik nyújtanunk kell. Tisztelettel: Kodály Zoltán." De a magyar klasszikusok is sorra szóhoz jutottak az aprónál apróbb színpadokon. Katona Bánk bánját több mint ötvenezren látták, a Csongor és Tündét és Az ember tragédiáját egyenként harmincezernél többen. És melléjük sorakozott szinte az egész magyar drámairodalom: Bródy/1 tanítónő, Csiky Mákvirágok, Heltai/1 néma levente, Jókai Gazdag szegények, Molnár Delila, Liliom, Olympia, és persze A Pál utcai fiúk, Móricz Légy jó mindhalálig, Ludas Matyi, Nem élhetek muzsikaszó nélkül és Sári bíró, Szigligeti pedig/1 cigány, a sokszor játszőtt Liliomfi, A mama és A szökött katona című darabjaival. Érdemes felfigyelni azonban a színház egy sajátos dramaturgiai vonására, éppen a magyar irodalom színpadi megismertetésének területén. Arra tudniillik, hogy valószínűleg minden más színháznál gyakoribb módon fordult a dramatizálás, az adaptáció eszközéhez s a legtöbb esetben igen nagy közönségsikerrel. Lett légyen az az Egri csillagok, vagy/1 lámpás (Gárdonyi Géza művei), vagy a szinte legtöbbet játszott Jókai, akinek a regényei közül Az aranyember kétfajta dramatizálásban is, azonkívül az És mégis mozog a föld, a Fekete gyémántok, A kőszívű ember fiai, A lőcsei fehér asszony, a Mire megvénülünk, a Rab Ráby, a Szegény gazdagok, A szerelem bolondjai, a Szeretve mind a vérpadig és Az új földesúr került dramatizálásra, vagy Kosztolányi Édes Anna című tragikus regénye, vagy a szintén igen népszerű Mikszáth-művek, a Beszélő köntös, a Drága szerelem, az Eladó birtok, A nagyerejű Mácsik, a Szent Péter esernyője, a Szépasszony madara, a sokszorosan felújított Tavaszi rügyek és persze Móricz Zsigmond-anyagok is, mint a Pillangó vagy a Rokonok - egyenként 150-