Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

BALOGH GÉZA: Egy színháztudós életútja

10 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK sem zárja ki azt, hogy szívesen tesz hosszabb-rövidebb kirándulásokat a színházelmélet és a színháztörténet más tájaira. Ahogy rendezői tevékenységében békésen megfért egymás mellett Katona József (Bánk bán), Gorkij (Éjjeli menedékhely, Kispolgárok), Móricz Zsigmond (Boszorkány\ Rokonok), Moliére, Lope de Vega az Itt a forint című nyári kabaréval, a Mimóza című zenés bohósággal, vagy Csizmarek Mátyás Latabárnak írt bohózatával, a Balkezes bajnokkal, úgy sorakoznak egységes életművet alkotva könyvei, az 1965-ben publikált Színjátéktípusok dramaturgiája, az 1972-ben megjelent és máig egyetlen magyar nyelvű egyetemes bábtörténet, a Bábuk, árnyak, az 1975-ös Gordon Craig-monográfia, a színházművészet esztétikai megítélésében nagyközönséget és leendő színháztudósokat egyaránt eligazító Színházesztétika (1976), a színház társadalomtörténetét összefoglaló A színjáték világa (1986), és az életmű csúcsát jelentő hatalmas méretű vállalkozás, a Shakespeare korát egy gyakorlati színházi ember szemével láttató Lángözön (2003), amellyel éppen öt éve, nyolcvanötödik születésnapján lepte meg önmagát és tisztelőit. És természetesen ugyanilyen súllyal vannak jelen a hazai színházi szakirodalomban az általa szerkesztett kiadványok, az Angol színházművészet a Í6-Í7. században (1972), a Gordon Craig és Hevesi Sándor levelezése (1991), a Magyar Színháztörténet eddig megjelent három kötete (1990, 2001, 2005) és a Magyar Színházművészeti Lexikon (1994). Amikor Hont Ferencet 1969-ben nyugdíjazták, nyilvánvaló volt, hogy Székely György veszi át a Színháztudományi Intézet irányítását. Nemcsak egész addigi tevékenysége, személyes tekintélye miatt gondolta így mindenki, de az intézet mindennapos ügyeit már nyolc éve ő bonyolította. Igaz, akkoriban éppen - ma divatos kifejezéssel - „rosszkor, rossz helyen tartózkodott", mert egy éve Albanyben, a New York State University vendégprofesszora volt. [...] Egy Hont Ferencről szóló írásában („Folyton lobog". In: Színház és politika, OSZMI, 2007) Székely lakonikusan így emlékezik a történtekre: „Az nem lepte meg [ti. Hontot], hogy hatvankettedik életévét betöltve az intézet éléről nyugdíjba kellett mennie. [...] Azt azonban nem értette, hogy miért kell az ő távozásával megváltoztatni az intézet nevét, hogy miért lett az addigi Színháztudományi Intézetből egyszerűen csak Magyar Színházi Intézet. Valószínűleg nem tudta, hogy tárgyalópartnere, a minisztérium Színházi Osztályának vezetője lesz hét éven át az utódja. Olyan valaki, akinek az égvilágon semmiféle tudományos munkássága vagy képesítése nem volt. Hogyan is irányíthatott volna egy sajátos szakmai elméleti kérdésekkel foglalkozó, elméleti feladatokat folyamatosan vállaló intézetet?" Arról természetesen nem ejt szót, hogy ez az önjelölt utód adatszolgáltató