Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - A vásári színjátszás kezdetei hazánkban

80 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK színészek, mimusok, udvari bolondok, táncosok, tréfacsinálók és gladiátorok" csoportját foglalkoztatta.

1

8 Ebbe a kategóriába tartozónak véljük azt az adatot is, amikor Pázmány Péter óv attól, nehogy őt „tréfás cigány"-nak tartsák. Ez a figyelemre méltó adat arra is utal, hogy a cigányok között már aló. században is akadtak, nemcsak zenészek, de egyben mulattatók is.

1

9 Teljesen új vonás viszont, hogy a 17. század elejétől kezdve egyre rendszeresebbenjelennek meg az ország területén a német vándorkomédiások. Ezek már szervezett kis mulattató csoportok. Műsorukat ugyan nagyon nehéz megállapítani, mert lehet, hogy csak kóklerek (Gaukler), szemfényvesztők voltak, de az is lehet, hogy kisebb jeleneteket adtak elő. Ezt bizonyíthatja az is, hogy a vásári mutatványosok, mint például a kötéltáncosok és kardnyelők produkcióik között később is beiktattak Hanswurst-jeleneteket. (Csak emlékeztetőül: a kisebb és nagyobb cirkuszok műsorán a mai napig szervesen jelen vannak a porondok bohócai, nem csak szóló jeleneteikkel, de páros-dialogikus számaikkal is!) Tudjuk, hogy 1609-ben Pozsonyban bódét állítottak fel a comedy számára. 1641-ben Eperjes városa tett panaszt „néminemű játékos németek" (gewisse deutsche Spielleute) ellen, akik egy kölcsönkért kötelet felejtettek el visszaadni - ugyancsak ők később Kassán és Lőcsén bukkantak fel.

2

0 Szintén a 17. században két új szakszóval gyarapodott a szórakoztatás fogalomköre. Molnár Albert Nürnbergben 1604-ben kiadott Dictionariumiba felvette a „ponyva" szót „siparium" értelemben. 1624-es Kálvin-fordításában pedig már a „játéknéző hely" kifejezés is szerepelt. 1643-ban Szilágyi Benjamin István, nagyváradi rektor fordításában jelent meg Comenius Janua linguae latinae reserata aurea, in Hungaricam linguam translata című műve, amely a következő fél évszázadban nyolc további kiadást ért meg, tehát igen széles hatása volt. Ebben olvasható az a gazdag meghatározás, amely a „ponyva" szó teátrális használatát fejti ki: „A komédiát jatfzo levél szin elöl függesztő ponyvával, szőnyeggel, kárpittal fedeztetik bé."

2

1 - Ugyanitt olvasható a „theatrum" magyar megfelelője, ti. a ,játéknéző hely". Később kolozsvári kiadványban találkozhatunk - valószínűleg először - a „bábozás" fogalmával. Tofeus Mihály, az erdélyi egyházkerület püspöke 1683-ban „képekkel való bábozást" említ, „lusus pupparum" magyarázataként.

2

2 Csak közvetett, de rendkívül érdekes adalék e század végéről Felvinczi György híres kérelme színjátszó engedélyért, amelyben elhatárolja magát a vásári jellegű szórakoztatóktól, ő ugyanis „iocis non obscoenis"-ekkel kíván mulattatni, „qui plus commodi vulgo afferent, quam territamenta Praesti-