Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - A vásári színjátszás kezdetei hazánkban

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 75 A vásári színjátszás kezdetei hazánkban „Oh édes Dominatiom, nagysok az én Professiom Professiom 6, 7féle, mellykell szolgálhatok véle. Pénzért mindennek szolgálok, Sok 's nagy tsudát producalok. Esmérnek kitsinyek nagyok, Halja [me]g az Ur ki vagyok. Doctor Borbély Alchimista, Kéznéző Chiromantista, Zsibvásáros és Drótvonó, Poéta és Kosátfonó."

1 Ezekkel a szavakkal mutatkozik be Kuruzs, Csokonai Vitéz Mihályi özvegy Karnyóné című színjátékában. Sokoldalúsága hosszú fejlődés eredménye és a vásári színjátszás múltjából táplálkozik. Erről a sajátos tevékenységről azonban csak szétszórt adataink vannak. Ez egyébként érthető, hiszen periferikus jelenségről van szó: előbb drámatörténeti és színházi intézménytörténeti feladatokat kellett megoldani. A „vásári" kifejezés természetesen egy sajátos gyűjtőfogalom. Határterület. Köztes művészet. Időről-időre érinti a mutatványozás, a históriás énekmondás, az irodalomba is átlépő bohózat területét. Jelenléte és hatása „le" és „föl" egyaránt észlelhető. Nagyrészt orális játéktípus, tehát nem „művekről" lehet szólni, hanem jellegről, változatokról. A Kárpát-medence mint helyszín azt is jelenti, hogy - ismert történeti okokból - többnyelvű forma, mint ahogy közönsége is az volt. Figyelembe kell venni vele kapcsolatban az egyszemélyes előadásmódot éppúgy, mint a faluzó vándorszínészet szervezettebb formáit. A játék helye éppúgy lehetett a vásártér egyik sarka, mint - rossz idő, tél esetén - a taberna, a kocsma nagyterme, vagy alkalmanként udvarházak, kastélyok erre alkalmas területe, helyisége. Az adatok azt bizonyítják, hogy nem udvari, nem iskolai és nem folklór jelenség - az utóbbin a zárt falusi parasztközösségek kultúráját értve -, bár mindegyiket érintheti. Dömötör Tekla a „félnépi, hivatásos" megfogalmazást használta. Bekov pedig, 1953-ban megjelent antológiája - melyben bábjátékosok, képmutogatók, vásári komédiások repertoárját közölte - „népi drámának" minősítette ezeket a jelenségeket.

2 Kosáry Domokosnak a műveltség társadalmi szintjeire vonatkozó megállapításait figyelembe véve - ti. főúri, nemesi, népi - ez a játéktípus valahol a második és harmadik szint között lebeg: abban a köztes sávban, amelyben a szabad királyi városok, illetve a mezővárosok polgársága volt kialakulóban: a vásárok, búcsúk, tisztújítások környékén.

3