Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - A vásári színjátszás kezdetei hazánkban

76 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK Az előzmények Mint minden történeti jelenség, ez sem a semmiből bukkant föl. A szórakoztatás formái is csírajelenségekből épültek. Ezért mindenekelőtt azt a „szakkifej ezés-készletet" kell szemügyre vennünk, amely már all. századtól kezdve ilyesfajta tevékenységre utal, jelezve, hogy a fogalom változatai (talán gyakorlata is) már ismertek voltak. A hazai kutatások - elsősorban Hont Ferenc, Balázs János, Kardos Tibor, Dömötör Tekla, Pukánszkyné Kádár Jolán, zenetörténeti szempontból Szabolcsi Bence és Falvy Zoltán munkái - sok adatot felszínre hoztak. Ebbe a szakszótárba tartoznak - a 16. század közepéig terjedő időből az alábbi, előzményként minősíthető megjelölések: 1030 - scurra, 1200-tól - ioculator, 1239 - histrio, saltator, vagans, nebulator, 1244 - igric (vitatott jelentésű szóhasználat, Pais Dezső sze1350 1372 1391 1400 1403 1405 1424 1456 1508 1519 1527 1329, ill. 1337 1345-től 1279 1288 1296 rint a joculator korabeli magyar megfelelője, - mimus - Hamzou, királyi joculator - Mykou, joculator - Tamás, histrio - pakocsa, pakocsál - Thanchus („táncos") - bolond, gálád - syb, sib - Tumboló - ciuffo, csúf - cantatrix - Furcha („furcsa") - „tubás csúf" - „igrices beszéd" - garbonchas („garabonciás") - truffa 15. század első fele - sodh (= sot, sottie) Ezeket a fogalmakat az eddigi szakirodalom sokoldalúan elemezte. Néhá-