Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - Az átmenet dramaturgiája
60 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK bemutatja Seneca Hyppolitusit. Ezután sorozatosan adják ki Plautust, Terentiust, Senecát. És még 1498-ban megjelenik Velencében Arisztotelész első fordítása. - 1514-ben Melanchton Arisztotelész-kurzust tart; - 1535-ben Itáliában olaszra fordítják le Horatiust és Arisztotelészt; ugyanabban az évben készül el Erasmus kritikai kiadássorozata: Arisztotelész, Plautus, Terentius, Euripidész művei. - 1520-tól indul a Commedia erudita fénykora. - 1541-ben Giraldi Cinthio színpadra viszi Orbecche című olasz nyelvű tragédiáját, az elsőt e nemben. - A század közepétől ismét fellendül az elmélet. Robortello, Scaliger, Castelvetro dolgozza ki a korszak érvényes dramaturgiáját. Tisztázzák a tragédia és komédia fogalmát, és felvetődik a tragikomédia, a komiko-tragédia és a tragédia mista igénye. Harmadszor: következetesen szem előtt kell tartanunk azt az elméleti-gyakorlati dilemmát, amelyet a két irányzat párhuzamossága épphogy alakulóban lévő irodalmi életünkben jelenthetett. A jól ismert, régebbi úgynevezett „pogány-keresztény szinkretizmus" helyébe, amelyet az ún. Bucsui regös misztérium, illetve a Csodaszarvas-monda kapcsán mutatott ki a kutatás, most, aló. század folyamán egy újfajta tartalmú „keresztény-pogány szinkretizmus" merülhetett fel. Ebben a keresztény liturgikus dráma szemléletvilága és szerkesztésmódja ütközött-keveredett össze a humanizmus által felfedezett és élénken propagált szemlélettel és dramaturgiával. Ennek az elméleti tisztázásnak a lehetőségei hazánkban meglehetősen korlátozottak voltak. A fennállt helyzetet Fináczy Ernő fogalmazta meg, akinek az idevágó fejtegetéseit Horváth János A magyar irodalom fejlődéstörténete című munkájában hasznosította. A vonatkozó rész így hangzik: „A magyarországi humanizmus kizárólagos és arisztokratikus mozgalom volt, mely alig terjedt túl a királyi és főpapi udvaron, s nem hatolt be a szélesebb rétegekbe, az alsóbb nemesség és alsóbb papság köreibe; [...] nem formálta át a nemzet gondolkodását. Ezért lehet beszélni magyar humanizmusról, de nem magyar renaissance-ról [...]. A magyar humanizmus idegen földről átplántált exotikus növény volt, s a csakhamar beálló nyugtalan közviszonyok miatt nem is verhetett gyökeret. A magyar köznevelés intézményeire, a kolostori, káptalani, városi iskolákra nem is mutatható ki semmi hatása; az iskolázás tovább halad a középkori nyomokon, a klasszikus, humanisztikus célzatú iskolai tanulmányoknak semmi nyoma benne az egész idő alatt." * * *
