Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

MÓDSZER-TANULMÁNYOK - A színházi működéstan problémái

MÓDSZER-TANULMÁNYOK 41 A színházi működéstan problémái Amikor a Hamletet, a Bánk bánt, az Optimista tragédiát nézzük, amikor néhány órára teljesen a hatása alá kerülünk egy színházi műalkotásnak, amikor azy4ídát, A varázsjuvolát, A bolygó hollandit hallgatjuk, és zene és látvány egyszerre tölti el odaadó érdeklődő figyelmünket, alig gondolunk arra, hogy mindez hogyan is jött létre. A végeredmény jutott el hozzánk. Általában nemigen boncolgatjuk, és a színházi előadásról mint végeredményről szoktuk elmondani dicsérő vagy elmarasztaló véleményünket. Az alkotóelemek szétválasztásáig sokszor még a kritikus sem jut el: ő is az összbenyomást veszi alapul, s ha egy réteggel mélyebbre is hatol, mint az átlagnéző, rendszerint a szövegkönyv értékeivel vagy értéktelenségével, a mű zenei szövetével, az előadóművészek munkájának színvonalával és néha a „kísérő" körülményekkel (mint amilyen a díszlet vagy a jelmezek) foglalkozik. A foglalkozás mértéke tapasztalat szerint nem mindig azonos az alkotó elemek fontosságával, a műben elfoglalt mennyiségének és jelentőségének arányával. Arra pedig már a kritikusok is csak nagyon ritkán, szinte sohasem gondolnak, hogy a művet beillesszék az adott színház teljes működésének kereteibe, hogy figyelembe vegyék azt az apparátust, az alkotás körülményeinek azt a szövedékét, amelybe mintegy beágyazva jön létre a színpadi műalkotás. Igaz, hogy általában az irodalmi kritikusokat sem érdekli különösebben, hogy az író milyen szobában és milyen körülmények között írta regényét, vagy hogy a grafikus műterme megfelelő volt-e: de a színházi művészet esetében egészen másról van szó. Az a fentebb említett végeredmény ugyanis egyben egy folyamat is. Folyamat, mert születése, végső megfogalmazása ott és akkor történik, a nézőhallgató szeme láttára, füle hallatára. És ha a közönség jelen van, akkor már nem lehet semmiképpen sem közömbös, hogy milyen körülmények között van jelen, s hogy a folyamat során segítő vagy gátló tényezők merülnek-e fel műélvezetének biztosításában. Természetesen könnyű elhárítani az ily módon felmerülő gondolatokat: „Semmi közöm hozzá, engem a mű érdekel". De hátha éppen ez a bizonyos mű éppen ilyen, első látszatra nem mutatkozó tényezők eredője, s hátha nem is lehetne színpadi műalkotásról beszélni, ha ezek a tényezők jelen nem lennének.