Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

PÁLYAKEZDÉS - Őrület és rajongás

PÁLYAKEZDÉS 33 Miért nem azonos az ország teljes népének kultúrmagatartása a fővároséval? Ha a fővárosi konjunktúra nem értékes tartalmú, hogyan lehetne megkísérelni a most aránylag kis létszámú vidéki közönségnek egyszerre két irányú - minőségi és mennyiségi - fejlesztését; esetleg a főváros színházkultúrájától függetlenül? Milyen eszközök állanak erre a célra rendelkezésre (dráma, színész, színpad)? * * * A kérdésekre - főképp az áttekinthetőség kedvéért - röviden próbálok válaszolni. Nem tartom valószínűnek, hogy a fővárosi színházak megrohanása egy hirtelen felébredt kultúrigényjele lenne; nem hiszem, főképpen azért, mert nem csak az értékes (legyenek bár az értékei művészi, politikai vagy etikai erények), hanem az elismerten értéktelen művek és előadások is magas előadásszámot érnek el; inkább hiszem, hogy gazdasági jelenség, mely időleges jellegű. Ha mégis lenne érték és igazi kultúrigény e mögött az áramlat mögött, az anyagilag e pillanatban feltétlenül biztosított színházaknak egyrészt csak abszolút értékű darabot szabadna játszani, hogy az úgyszólván véletlenül bekerült nézőáradat értékes darabokhoz és előadásokhoz szokjék - másrészt e színházaknak meg kellene ragadni az alkalmat a kísérletezésre a jövendő ízlésének kitapogatására, hiszen erre a gazdasági feltételek rendelkezésre állanak. Ha bevallottan értéktelen és igaz kultúrigény nélkül állott elő az a tömegáradat, megint csak értékes, megragadó, lenyűgöző, egy életre lebilincselő produkciókkal kellene az örök színházrajongók gyülekezetébe téríteni őket. így tehát a fővárosi színházak legfőbb missziója ma: a színházakat ostromló őrületből a színház művészetéért való rajongásba téríteni a tömegeket. Mert - az őrület rombol, a rajongás épít; a pénz mámora elszáll, a művészetbe vetett hit megmarad, az őrület a bomlásba ragad és a magyar színművészet épületéből romok is alig maradnak; a rajongás megtartja és egyre jobban megszépíti, teljesebbé és gazdagabbá teszi ajövő magyar színi kultúrájának ma még csak elképzelt várait. Hogy a vidék nem hasonul ebben a magatartásban a fővároshoz, több okra vezethető vissza. A két legfontosabb talán az, hogy egyrészt a háborús helyzet gyökeresen más országos viszonylatban, mint a fővárosban, másrészt pedig Budapest kultúrájának fejlődése, tömegeinek lelke egészen másképpen, más hatások alatt alakult, mint az országé.