Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

ZENE ÉS SZÍNJÁTÉK - Példának okáért: a János vitéz

334 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK formáiba, ha fejlődni és egy nemzet egész társadalmára fejlesztőleg hatni akar." [Sz. Gy. kiemelése] A cikket „Kacsoh dr." szignálta. Néhány nap múlva, november 25-én a Zenevilágban a következő bejelen­tést lehetett olvasni: „A szellemi rész szerkesztését és az azzal járó felelősséget a mai naptól kezdve régi és kipróbált munkatársunk, Kacsoh Pongrác dr., áll. főgimnáziumi tanár vállalta el." A következő heti számban 1902. december 2-án az alábbi „előzetes" volt olvasható a lap Színházi szemle című rovatában: „Igen érdekes darabot foga­dott el a Népszínház igazgatósága Huszka-Martos-Bakonyi társszerzők »Bob herczeg«-ében. A három fiatal szerző ismert alakja a fővárosi előkelő társasá­goknak, mindhárom miniszteri fogalmazó, de úgy látszik, a hivatalos akták pora nem tudta belepni művészi lelkesedésüket, mert íme kitör - és eget kér. Erősen meg vagyunk győződve, hogy az újdonság a kért eget meg is fogja talál­ni a Népszínház közönségének tetszésében. A darab szövege abból a rendkívül bájos kis elbeszélő költeményből eredt, melyet Martos 1895-ben tett közzé A Hétben ugyancsak »Bob herczeg« címen [...]. A bájos vershez Huszka Jenő - ki kitűnően végezte a Zeneakadémia hegedű-tanszakát - már évekkel ezelőtt írt egy csinos melodramatikus zenét, amely most operetté nőtte ki magát. Re­méljük, hogy a bemutatóra nem sokáig kell várnunk. (Kp)." A zárjeles autorizálás teljesen egyértelműen Kacsoh Pongrácot jelentette. Az „előzetes" komoly szakmai tájékozottságról tett tanúbizonyságot és egyben a Zenevilág és a Népszínház (valamint köre) közti kapcsolat építgetését jelezte. Erre vallott a részletes kritika is, amely ugyancsak ebben a lapban, a Bob herceg december 20-i bemutatója után három nappal [!] jelent meg. A részletes, de­rűs hangvételű ismertetés az alábbi következtetéseket vonta le: „Bakonyit a kitűnő és zene nélkül is absolut becscsel [sic!] bíró szöveg­könyv dicséri, Martos főleg a versszövegek mestere, a szép melódiákban gaz­dag és tiszteletreméltó tudással instrumentált zene pedig Huszka műve. Igazságtalanok volnánk, ha meg nem dicsérnénk Fedákot, ki Bobot, Ledovszkit, ki Anniét és Kovácsot, ki Bob nevelőjét kreálta. Hasonló teljes elismeréssel emlékezünk meg Kontiról, ki a darabot pompásan tanította és vezényelte." 1903. januári első számában pedig érdekes zenei elemzés jelent meg a Ze­nevilágban a darab frissen megjelent zongorakivonatáról „Kacsoh dr." szignójá­val: „Valóban nagy gyönyörűséggel játszottuk végig az egész füzetet. Egyik szám szebb, mint a másik. Az első dal Bob belépője, egy gitárszerű kísérettel ellátott bájos szerenád. A második »Dal a csikóról«. Ennek különösen az első része szép, látszólag egyhangú, de szavaló éneklésre és nyilvános előadásra nagymértékben

Next

/
Oldalképek
Tartalom