Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 1945 UTÁN - Félidő táján... (1943-1946)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 1945 UTÁN 291 fennmaradt róluk néhány cirill betűs szórócédula is. A városban este úgy közlekedhettünk, hogy kétnyelvű igazolványt állítottak ki a számunkra. Rendszeres összeköttetésem alakult ki a városparancsnoksággal. Fontos ügyeket kellett és lehetett velük elintézni. Az egyik a belépődíj kérdése volt. Felmentem a parancsnokhoz és elmondtam neki, hogy a társulat abból él, amit esténként beveszünk; segítsen hát, hogy a színházat rendszeresen látogató, sőt megtöltő katonák is váltsanak jegyet. Azonnal intézkedett, és attól kezdve „patrul" állt a bejáratnál, hogy segítsen a jegyszedőknek. Werb bácsi, a régi-régi pénztáros, esténként külön halmokba rakta a pengőt, a bolgár levát és a jugó dinárt, merthogy a vonuló csapatoknál ezek a pénznemek voltak forgalomban. A tagokhoz azután már pengőre cserélve (bizony nem emlékszem, hogyan csináltuk) jutott el a gázsi. A másik ügy kényesebb volt. Találkozásainkkor a parancsnok mindig közölte velem, hogy „agyonlövet", ha bármilyen baj esnék a színházi előadások során. Amikor már vagy harmadszor helyezte kilátásba ezt a „fegyelmező eszközt", elmondtam neki, hogy nem vállalhatom a felelősséget, mert a katonák az előadás alatt folyamatosan szívják az újságpapírba sodort mahorkát - főleg a karzat meg a páholyok párkányán ülve -, a nézőtér alja és pincéje pedig ötven éve száradó fából van (hatalmas facsavarok tartották az elülső részen bálterem céljaira felemelhető padlót!), és egyetlen szikrától fellobbanhat az egész. Tiltsa meg hát a nézőtéri dohányzást! így aztán a kiküldött patruloknak újabb feladata akadt, és engem sem kellett főbelövetni. A műsorba egyébként az eredeti terveken felül, illetve azoktól eltérve olyan darabok kerültek be, mint Csiky Gergely Kaviár című bohózata (nem valami jó előadásban), egy, a. Kocsonya Mihály házasságát és Madách Civilizátorát összefoglaló est; a március 28-i Éjjeli menedékhely-bemutató; a felújított Háry János; és hazai ősbemutatóként Marcel Achard A kalóz című formabontó költői játéka Győry János egyetemi tanár jól mondható fordításában. Sajátos színt képviselt a január 14-i irodalmi est Halálból életbe címmel, benne többek között Villon Haláltánc-balladájávai, Kodály Székely keserveséve 1, Szabó Lőrinc Tavasz elé és Ady Véres panorámák tavaszán című versével, befejezésül pedig Kodály Hárytoborzójával és a Szózattal. Irodalmi fogantatásúak voltak a Pannónia Szálló báltermében rendezett kamaraestek, ahol például Csorba Győző dramatizálásában elevenedett meg Szabó Dezső keserű szatírája, a Feltámadás Makucskán, s került színre Oscar Wilde Firenzei tragédiája is. Az eddigiekben már olvasható volt Csorba Győző, Győry János, Maros Rudolf neve. Ökjelentették mintegy az összekötő kapcsot a pécsi szellemi élet cso-