Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 1945 UTÁN - Félidő táján... (1943-1946)
292 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK dálatos erőközpontjával, a Janus Pannonius Társasággal, amelynek tagjai folyamatosan érdeklődtek a színház iránt és tartották vele a kapcsolatot. Köztük volt a doyen Várkonyi Nándor, azután Csuka Zoltán, Bárdosi Németh János, a kaposvári Kanyar József és Takáts Gyula, és persze Weöres Sándor, „Sanyika", akivel bár drámai művei akkor hol történelmi, hol technikai okokból nem kerülhettek színre - jó barátságba keveredtünk. Végezetül erről is szólok néhány szót. A kapcsolat már 1942-1943-ban kezdődött, amikor a pesti Nemzetiben Németh Antal megbízásából hozzáláttam Weöres A holdbéli csónakos című filozofikus mesejátéka bemutatójának előkészületeihez. A díszletet és a jelmezek tervét - perzsa miniatúrák stílusában - Illés Árpád, a szürrealizmussal is próbálkozó Rudnay-növendék kezdte kialakítani. A zenei anyaggal Ottó Ferenc kísérletezett. Amikor azután Pécsre kerültem, a szcenikai tervezést Fábrival folytattam, a zenét pedig az Amerikát megjárt zeneiskolai igazgató, Takács Jenő írta meg. Ennek szvitformáját zenekari hangversenyen mutattuk be, tizennégy tételben. Takács a partitúrát később Bécsben publikálta, és az ottani rádió felvételt is készített belőle. A Kamaraszínháznak szánta Weöres Theomachia című drámai költeményét is; a mű nekem dedikált példányában fennmaradt az a díszletvázlat és alaprajz, amelyet a tervezett, de meg nem valósult előadás számára készítettem. Még egy megvalósulatlan terv emléke bukkan fel. A pesti Nemzetiben én rendeztem Hubay Miklós Hősök nélkül című drámájának ősbemutatóját. Gondolom, ezért bízta rám Millennium című darabját, ezt az azóta is színpadra váró, groteszk elemekkel teli történelmi szatírát. Az újabb történelem azonban ezt a tervet is elsodorta. Azután elkészültek terveim az ötvenéves évfordulóra is. A fennmaradt fogalmazvány szerint a kézenfekvő Bánk bán mellett többek között színpadot kapott volna Illyés Gyula furcsa-keserű műve,zl tű foka is, aztán persze A holdbéli csónakos, Georg Kaiser Calais-i polgárokja, J. B. Priestley Túl a nagy folyón (Johnson Overfordan) című misztériumjátéka, valamint Strauss Cigánybárója és Kálmán Imre kevéssé ismert Obsitosa. Akkorra azonban már nem én voltam az igazgató, s így ezekre a darabokra sem kerülhetett sor. De azért Szalay Károly gyakorlott igazgatása alatt még megrendezhettem az Orosz embereket, Boros Elemér Forgószél című társadalmi drámáját, a Budai Nagy Antalt, a Peer Gyntöt, végül pedig a hatásos tolsztoji Elő holttest is része lehetett az ünnepi, ötvenedik évadnak. Színház, Í995/Í0. 46-48.