Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

AZ EMBER TRAGÉDIÁJA A SZÍNPADON - A Tragédia ősbemutatójának problémái - Adatok és emlékek - Az ember tragédiája

AZ EMBER TRAGÉDIÁJA A SZÍNPADON 267 Ekkor indult el a leegyszerűsített Éva-epizód: az „eladó" polgárlány és anyjának érdek-táplálta párkeresése, majd a beékelt Nyegle-jelenet után a Cigányasszony által közvetített ismerkedés Ádámmal. Lovel akasztásának izgalma azonban hamarosan magával ragadja Évát, aki ezzel el is tűnt a tizenegyedik színből. Itt következett a kocsmajelenet a mulató munkásokkal, a veszekedő koldusokkal és a megalázott mesterlegénnyel. Máris a képzáró párbeszéd hangzott el Ádám és Lucifer között, amelyben Ádám a szabadversenyben való csalódását szólaltatta meg, és arra ösztökélte Lucifert, hogy a tudomány irányította „társaság" világába vezesse át őt. Ha nem is hangzott el a „Zúg az élet tengerárja, / Mindenik hab új világ [...]" filozófiája, a felgyorsított jelenetsor látványban-érzékileg valószínűleg közvetíteni tudta a madáchi alapgondolatot. Mint említettük: Paulay nemcsak szerkezeti cseréket hajtott végre, de bőségesen húzott is a szövegből. így: - a Kar képkezdő „monológja" teljesen kimaradt; - nem hangzott el Ádám és Lucifer ezt követő párbeszéde, melyben Lucifer előre óv a várható keserves tapasztalattól. Nem hangzott el az sem, hogy: „megtudjuk, mit érez: / Le kell szállnunk a nép nagy rétegéhez". Ez a szöveg már csak szcenikai okokból sem hangozhatott el, mert a színpadon nem volt olyan építmény, a Towert jelezve, amelyről körül lehetett volna nézni, s róla lejönni; - nem volt Ékszerárus, tehát nem mondta el panaszát az Ibolyaárus ellen; - kimaradt a Korcsmárosnak az a szövege, amelyben Ádámékat elzavarja a padról; - nem volt Kéj hölgy és így nem énekelhette el dalát az aranyalmáról és a sárkányról; - nem volt Zenész, tehát nem mondhatta el panaszát a kényszermuzsikálásról, s nem énekelte el dalát a Mesterlegény sem. Néhány sorra szűkült Ádám és Lucifer első párbeszéde a Polgárlány képében megjelenő Éváról; kimaradtak a Cigányasszony tenyérjóslatai, valamint a második, „kerítő" jelenete. Mivel Éva eltűnt a Lovelt követő tömegben, elmaradt a luciferi ajándékok lelepleződése is. Valószínűleg a próbák során került vissza a Bábjátékos tíz sora, mert - mint azután a „Haláltánc" szövege is - ez is a rendezőpéldánynak egyébként az instrukciók számára üresen hagyott jobb oldalára van beírva. A húzásokra, illetve a bennmaradó részekre egyébként Paulay az előzetes tanulmányban is utalt, felsorolva a „meghagyott" jellegzetes alakokat: „A tanulók, a gyárosok, a munkások, a nyegle, a korcsmáros, a katona, a virágot áruló és a kirakatot bámuló lányok, a kerítőnő, az eladó lány és anyja [...]." A Bábjátékos itt sem szerepelt.