Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

AZ EMBER TRAGÉDIÁJA A SZÍNPADON - A Tragédia ősbemutatójának problémái - Adatok és emlékek - Az ember tragédiája

268 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK A tizenegyedik szín összes rövidítéseit számokban kifejezve, az alábbi eredményeket kapjuk: Az ősbemutatón az eredeti szín 592 sora helyett 249 szólalt meg, azaz mindössze negyvenegy százaléka. A „haláltánc" visszaállítása után ez az arány negyvenhét százalékra emelkedett. Meg kell említenünk, hogy ezekre a nagymértékű változtatásokra csak egyetlen kritikus, az ellenzéki Egyetértés munkatársa, Mihály József reagált, így: „Mennyi szép időt lehetett volna nyerni a londoni jelenet számára, amely egészen fel van forgatva, ki van vetkőztetve eredeti alakjából. A londoni színben, úgy amint előadták, Ádám és a polgárlány egészen háttérben [!] vannak szorítva."

5 A színpadi megjelenítésre Paulay szokás szerint berajzolt alaprajzából lehet következtetni. Eszerint: a színpad rendezői jobb oldalán elöl volt a kocsma, melyet hátrafelé valószínűleg öt „árkád" követett. Bal oldalon az alaprajz hátrafutó folyamatos falat jelez egy szélesebb bódéval [?], bejárattal, két asztallal, paddal. A háttérben valószínűleg két lépcsőfok vezetett föl a színpad teljes szélességében húzódó emelvényhez, amelyen három asztal, hat szék jelzése látható. Mivel a rendezőpéldány elkészítésekor Paulay még nem akarta színpadra vinni a „haláltáncot", ezért sem a sírgödör, sem a vele kapcsolatos játékinstrukciók nem szerepelnek az alaprajzon. Amikor az utolsó jelenet visszakerült, az alábbi instrukciót fogalmazta meg: „felhő takarja a színt. Besötétül. Dörgés közt az egész vásár eltűnik - rövid szünet után a felhő fellebben. - Férfikar mint vázak középen sírt ásnak." A jelenet megmaradt szereplőit azután sorra „két váz" vezeti a bódéból az előtérbe. Az asztalosműhely feljegyzéseiből tudjuk, hogy a tizenegyedik színhez, „szakaszhoz", „3 bazár ház" [!] és „2 londoni kocsi" készült. A képkezdő rendezői instrukció így szólt: „London. Piacz a Tower és a Temze közt, vásár. Tarka sokaság hullámzik, zajong. Ádám mint élemedett férfiú Luciferrel. Estve felé." Ezt Paulay még így egészítette ki: „az e felvonásban játszó személyzet tarka vegyületben jár-kel az utczán balról-jóbbra, jobbról balra. Ácsorog a boltok, a kocsma - az árkádok előtt." A rendezőpéldány alapján feltárt részletek módot adnak, ha nem is tanulságok, de bizonyos következtetések levonására. Először: nem lehetnek hiteles ismereteink elmúlt idők színi alkotásairól, ha nem nyúlunk vissza a rendelkezésre álló, illetve még felkutatható tényekhez. Másodszor: nyilvánvaló, hogy más a drámaszöveg (mint irodalmi alkotás) és más a darabok előadásán elhangzó szöveg. Elvileg és gyakorlatilag, mondjuk: ontológiailag. Harmadszor: éppen ezért, színháztörténeti szempontból halaszthatatlan