Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL - Paulay Ede életműve
214 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK Ami Paulay munkálkodásának művészi vezetői környezetét illeti, először a rendezői viszonyokról kell megemlékezni. Már említettük, hogy a szakigazgatás átvételekor egy személyben látta el az irányítói, a dramaturgi és a főrendezői munkakört. Közvetlen színpadi munkatársa ekkor csak Nagy Ignác „alrendező" volt, aki 1855-ben került a színházhoz, először mint súgó, aztán mint ügyelő. Paulay hivatalba lépésekor fenti minőségében nyilván ő vette át azoknak a próbáknak a vezetését, ahol az igazgató nem érezte szükségesnek a saját jelenlétét (a repertoáron lévő darabok műsorra tűzésekor szükséges felfrissítések, emlékpróbák, beugrások stb.). Amikor 1884-ben nyugdíjba vonult, Paulay ugyancsak „alrendezőként" Tóth József fiát, a két évvel előbb Akadémiát végzett Tóth Imrét vette maga mellé. Őt mindvégig megtartotta a bizalmában, mert 1889-ben - amikor nyilvánvaló túlterheltsége miatt - „szakrendezői" kart hoztak létre Beniczky kormánybiztossága idején, Náday Ferenc, Nagy Imre és Vízvári Gyula, tehát az együttes vezető művészei mellett Tóth Imrét is meghagyta, sőt szakrendezővé léptette elő. Végül, 1893-ban, amikor viszont egészségi állapota megrendült, Tóthot „rendezővé" neveztette ki, aki ezt a munkakörét a Paulay halálát követő zavarosabb évek során mindvégig megtartotta, majd 1908 és 1917 között a Nemzeti Színház igazgatója lett. Amíg az opera is a Nemzeti épületében működött, Paulay idejében először Odry Lehel, majd 1881-től kezdve Káldy Gyula töltötte be az operarendezői tisztet; neki tehát velük kellett próbaidőt, színpadot, segédszemélyzetet, díszletet,jelmeztárat és kelléktárat egyeztetnie. Az opera szakigazgatója 1876 óta egyedül Erkel Sándor volt. Zenei ügyekben egyébként a másik Erkel fiú, Gyula is rendszeresen segítségére volt; Az ember tragédiája első kísérőzenéjét és még sok mást is ő szerezte. A jelentősebb díszleteket 1881-től Spannraft Ágoston tervezte, még akkor is, amikor az opera kiválásakor főfestőnek ment át az új intézményhez. Paulay igazgatása alatt egyébként különböző változtatások is történtek a színház szcenikai állapotán: 1882-ben a színpad mélysége két méterrel bővült; ugyanebben az évben tették az első kísérleteket a színpad elektromos megvilágításával, amit Az ember tragédiája következő évi bemutatójakor már alkalmaztak is. Tűzrendészed okokból vasfüggönyt és záporkészüléket helyeztek el, a nézőtérről pedig új kijáratokat nyitottak, ezzel is csökkentve a színház befogadóképességét. Igazgatása első hat évében a dramaturgi munkát is Paulay végezte el. Kerényi Ferencnek Paulay Ede és a magyar dráma című tanulmánya 8 6 részletesen tárja fel, hogyan kísérte végig Paulay szinte már az ötlet felvillanásától kezdve az új magyar drámák születését. Ez történt Csiky Gergely Bozóthy Márta című darabjának keletkezésénél, az ötletből a regényterven keresztül jött létre végül a
