Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

Mozaiklapocskák

MOZAIKLAPOCSKÁK 19 élménynek bizonyult. A „zenés színház" ettől kezdve már volt idegen számomra, és ez későbbi pályámon rendkívül hasznosnak bizonyult. Azt persze akkor még nem tudhattam, hogy Operaházunk egyik fénykorának tanúja lehetek: a Radnai Miklós által ekkorára már kiteljesített mindenoldalú elsőrangú együttes nagyszabású teljesítményének. Több volt ez, mint egy kis „mozaiklapocska". Nemzeti Színház centenáriuma 1937-ben Nagy szerencsémre az ünnepi évadnak majd minden produkcióját láttam. Szinte „megtanultam" a Nemzetit. Az biztos, hogy kivételes összefoglalása volt a felkínált műsor a színház saját múltjának, drámaírásunk egy századnyi sikereinek; és felülmúlhatatlanul gazdag bemutatása a nemrégen felfrissült társulat régi és új tagságának. Legalább négy-öt nagy szerepben lehetett látni a társulat vezető művészeit. Tizenkilenc új illetve felújított produkció került a nagyszínpadra. Öt művet mutattak be a Kamaraszínházban. Új rendezésben elevenedett meg a három nagy magyar klasszikus. Végigpásztázta a műsor a 19. század hazai drámairodalmát Kisfaludytól Csiky Gergelyig, Szigeti Józseftől Tóth Edéig, Rákosi Jenőtől Gárdonyi Gézáig. A kortársakat Herczeg Ferenc, Harsányi Kálmán, Zilahy Lajos képviselte. Németh László korszaknyitó drámája, a Villámfénynél a Kamaraszínházban került színre. A világirodalomból Szophoklész Elektraján kívül Shakespeare egy tragédiája (a Lear király) és egy tündérjátéka (a Szentivánéji álom) szerepelt. Moliére-nek is két megemlékezés jutott: az Úrhatnám polgár és A fösvény. A modern nyugati irodalmat T. S. Eliot Murder in the Cathedral (A hit győzelme) című drámája képviselte. Második egyetemi évem során ezzel a csodálatos kínálattal szembesültem. Ez is jókora „mozaikcserép-darab". French without tears Ez volt a címe annak a kis társalgási vígjátéknak, amelyet a Pázmány Péter Tudományegyetem angol szemináriuma azért mutatott be, hogy ezzel a produkcióval ünnepelje tanszékvezetőjének, Yolland Arthurnak harminc éves professzori jubileumát. A darabot 1936-ban a fiatal Terence Rattigan írta. így hát valódi újdonsággal szolgáltunk. A bemutatót az egyetemen 1938. január 29-én tartottuk. Kenneth Lake villanyszerelő (?) szerepét játszottam. Egyikjelmezemet, egy blézert a professzor úrtól kaptam kölcsön. Nyilván mindenki jól szórakozott a bennfentes, amatőr produkción. Azaz: volt a szereplők között egy hivatásos szí-