Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL - Vesztes harc a Nemzeti Színházért - Az 1863-as petíció
A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL 171 nek gondolata. így például már 1862 márciusában a Vahot Imre által szerkesztett Napkeletben rövid hír jelent meg az „angol királyné" szállodában február 27-én tartott „nagy lakomáról", amelyen a sajtó nagy emlékiratát készítették elő a nemzeti színházi reform ügyében, s amely alkalomból Szigeti József, a színház vezető tagja báró Podmaniczky Frigyest, „mint leendő színházigazgatót" köszöntötte fel. 7 Amikor a Comité Szigligeti javaslatára pályázatot írt ki a művezetői állásra, a jelöltek között szerepelt Radnótfáy mellett Dobsa Lajos is. „Mellőzésének" okairól ma már többet tudunk. 1862. április 4-én Worafka kormánytanácsos részletes rendőri jelentést küldött feletteseinek, amelyben a helytartó Pálffy Móricz gróf utasítására nemcsak az adott helyzetet ismertette, de Dobsa alapos életrajzát is, melynek alapján a fiatal drámaírót erre a munkakörre alkalmatlannak minősítette. 8 A Kancellária azonban a Radnótfáy-féle megoldást sem tartotta véglegesnek; legalábbis erre vall az az „elnöki intézkedés" 1862. október 29-ről, amely szerint a színház vezetését néhány felsőházi tag bevonásával az 1861-es országgyűlési bizottmányra [!] kellene bízni. A javaslat nyilván a helytartó Pálffy miatt akadt el, aki 1863. március 12-én (tehát mintegy félév múlva) bőségesen indokolja, miért kell meghagyni hivatalában Radnótfáyt. A korabeli adatok tanúsága szerint a helyzet ettől az időponttól kezdve éleződött ki és vált a két tábor egyre kíméletlenebb harcává. 9 Ez a harc természetesen ekkoriban nem csak a nemzeti színházi kérdés körül folyt: ezekben a napokban kezdődtek meg a letartóztatások az ún. AlmássyNedeczky összeesküvés miatt és már folyt a Jámbor-Somogyi-féle szervezkedés felgöngyölítése. Ekkor ítélték Jókait egyévi börtönre egy, a Hon című lapjában megjelent és gróf Zichy Nándor által írt cikk miatt (a büntetésnek csak kis részét kellett kitöltenie). A lapot az évtized legszínvonalasabb ellenzéki hírlapjának tartották, melynek lapalapító tárgyalásain Tisza Kálmán mellett részt vett Almásy Pál, Beniczky Lajos, Ivánka Imre és báró Podmaniczky Frigyes is. 1 0 Jókai volt egyébként annak a Magyar Sajtó című lapnak a munkatársa is, amely 1862 márciusától kezdve a Hölgyfutárral együtt a legszervezettebben támadta a Radnótfáy-igazgatást. Március 9. és 11-i számaikban jelzik, hogy az „élestollú Bolnai most egy röpiraton dolgozik [...]. Címe: »A comité és Radnótfáy [sic!] viselt dolgai«. A címből látható tehát, hogy a szerző a színházi camarillával fog mulatni [...]." n („Bolnai" egyébként Bethlen Miklós író, költő, újságíró színészi álneve, melyet, mint a Nemzeti Színház tagja, 1855-ben kezdett használni.) Tovább élezte a helyzetet Radnótfáy szabadjegy-rendelete, amellyel a sajtót mintegy ki akarta zárni a színház előadásairól. A később „irodalmi ellenzéknek" nevezett gárda ugyanis sorozatosan támadta a műsort,
