Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - Ady és a színház művészete

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 159 volról sem tartok még ott, hol a Nagyváradi Napló egy tüntetően kedveskedő reklámhíre mondja", majd egy hét múlva: „Egyébként a darabomon dolgoznám, de inkább töprengek s lassan haladok. Ez a szürke, néma, monoton világ igen-igen elernyeszt." Persze, Ady ekkor már eldöntötte, hogy Párizsba utazik, s az ezután következő hetek-hónapok az egyre izgatottabb és türelmetlenebb készülődés jegyében folynak. Második párizsi noteszkönyvében olvasható egy röpke megjegyzés, valamikor 1907-ből, amely egy „formabontó" színpadi megoldás ötletét rejti: „Egy arisztofanészi vígjáték: az író a színpadról elválasztott oldalfolyosón előjön mindig s kérdi, hogy szeretné a publikum." Ez is - ha csak közvetve - de azt bizonyítja, hogy a színpadra írás gondolata nem aludt el teljesen Adyban. Egy Fényes Samu-dráma kritikája kapcsán érdekes összefüggéseket tár fel arról, hogyan befolyásolja az író környezete a megírás technikáját: „Ha viszont darabot írnék, elrejteném az igazságomat, hogyjobban tündököljék." Lelkesíthette az is, amikor Kabos Ede egy hozzá írott levélben 1909 márciusában ezt állapítja meg: „Meg a színpad se oly vonzó most, mint volt, s jellemző volt egy kritikus megírott sóhajtása: a színpad várja az Adyját." Ugyanez év július elején Lédához írt levelében Ady megint terveit emlegeti: „Ha erőm megjön, darabot írok." A levelet Kolozsvárról küldi, ahol gyógykezelésen van. De itt ismerkedik meg, mint már említettük, Janovics Jenővel, aki - szintén Ady szavai szerint - „pénzelőleget ajánlott föl s adott színdarabra". Nyilvánvalóan ezekkel a tervekkel állott kapcsolatban az a hír az augusztusi Független Magyarországban, amely Modern drámák Kolozsvárott címmel arról szólt, hogy Ady „befejezte" Ilonka tiszteletes asszony című egyfelvonásos darabját. Hasonló című novellája már 1907-ben megjelent a Budapesti Naplóban, a dramatizált formára azonban eddig még nem sikerült rátalálni. Még ugyanez év szeptemberében egy hír - a Szilágy című lapban - és egy Lédához írt levél néhány szava utal hasonló tervekre. Az előbbi szerint Ady három egyfelvonásost készül írni, az utóbbiban Ady jelzi, hogy „most szeretnék két egyfelvonásost írni". De néhány nap múlva már lemondó sorok jelzik Lédának: „Darabba pedig nem tudok fogni sem az utálatos Budapesten." Egy egész év telik el, míg a gondolat újra felmerül. A már idézett írói tervekkel kapcsolatban, melyekről a Független Magyarország közölt cikket, Adyról ezt írják: „Rendkívül érdekes ígérettel kecsegteti a magyar közönséget: Drámát akar írni. Bizonyos, hogy ez a színdarab lesz a magyar színpadi élet egyik legszenzációsabb eseménye." Saját nyilatkozatában pedig Ady ezúttal közli, hogy „egy kis leszámolást" akar a színpaddal. Alig egy hónap múlva - és