Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - - Látványosság százhetvenhárom előadásban
A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 135 nos, jónevű igazgató „a Népszínház mintái után", de saját készítésű díszletekkel és jelmezekkel vitte színre a szcenikailag igényes darabot „Beczkoy József és Kovács János akadémiai festők" kivitelezésében. Szegeden ugyan már 1896 októberére meghirdették a bemutatót, amelyet azonban mindegyre el kellett halasztani. Végül 1897. január 26-ával kezdődően a „Népszínház díszleteivel, jelmezeivel és egyéb felszerelésével" tizenegy estén át játszották! A korabeli vidéki színházak életében szinte példa nélkül álló sorozat volt ez. Messze túl a millennium évén, 1899. december 12-18. között Kecskeméten is bemutatták a színjátékot, és hét estén átjátszották. Vidéken általában vagy már áprilisban vége volt az évadnak, és ezért nem tartottak millenniumi előadásokat, vagy felemás megoldásokhoz folyamodtak, így történt ez például Kolozsvárt, ahol az évfordulóról április 9-én emlékeztek meg, de csak a Kolozsvári Dalkör Nemzeti Fohász című produkciójával. Mivel az igazgató, Ditrói Mór április 30-án elbúcsúzott a színháztól és a várostól, hogy átvegye a Vígszínház művészeti vezetését, így a kolozsvári színház „kihagyta" az ezredéves ünnepet. Némi kárpótlást legfeljebb az nyújthatott a közönségnek, hogy a nyár folyamán a „Torna-vivordában" játszó vándoregyüttes június hó 9-én ingyen előadást tartott, amelyre a jegyeket Kolozsvár hat kerületi kapitánysága osztotta szét. Műsorra került Hegedűs Lajos színész 1856ban írt Bíbor és gyász című történeti drámája. Volt azonban Verő György 1000 évének egy említésre méltó felújítása is 1926. január 16-án a Városi (ma Erkel) Színházban, nagyszabású jótékonysági est keretében, a színészek nyugdíjintézetei és az Újságírók Kórház és Szanatórium Egyesülete javára. Az est első felében kétszáz tagú cigányzenész-együttes monstre hangversenyét hallgathatta meg a közönség az ország huszonnégy legnevesebb prímásának vezetésével, hogy közülük csak Radics Bélát, Kurina Simit, Magyari Imrét, a Rácz-zenekarokat, Rigó Jancsit és a Vörös család prímásait említsük. Az est második részében került színre Verő nagy látványossága némi, a korra jellemző dramaturgiai változtatással. Keretjátékot írtak hozzá, amely egy cserkésztáborban játszódott, s amelyben a Parancsnokon kívül egy Igazgató - ez esetben a színház híres vezetője, Sebestyén Géza - is részt vett, Az eredeti darab végéről azonban elmaradt a „parasztszocialista" kép - aligha kell magyarázni, hogy miért -, valamint a nagy monarchikus apoteózis. Ezen sem kell csodálkozni. * * *
