Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - 1811: „Leár" magyarul - Színháztörténeti háttér Történelmi sikersztori

114 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK Számolnunk kell azzal is, hogy a Kárpát-medencében ekkor már a széleskörű és rendszeres német színjátszás hírei is eljutottak az erdélyi vállalkozásokhoz. Márpedig Leart a németek már 1774-től kezdve játszották. A Wahr-féle társulat Pozsonyban mutatta be egyik tagja, Christoph Ludwig Seipp feldolgozásában (mivel a „Deutscher Merkur" megtámadta ezt a változatot, Seipp az elismert és nagytekintélyű Shakespeare-fordító Wielandhoz fordult, aki őt szövegkönyvének kinyomtatására bátorította). Mindez négy évvel azelőtt történt, hogy Hamburgban Friedrich Ludwig Schröder, a kiváló német színész és igazgató elkészítette volna a maga Lrar-változatát. Ettől kezdve Pesten és Budán (Bulla-társulat, 1786 - Bergopzoom, 1790 - Busch, 1795 - Stöger, 1801 és 1811 között hét alkalommal) szinte rendszeresen látható volt a Lear, ekkor már a Schröder-féle verzióban.

1

3 Erdély szempontjából azonban különösen fontos Seipp személye és társulata. Ő ugyanis 1783-ban és 1784-ben, majd 1789-től 1792-ig a nagyszebeni színház igazgatója volt, és bár műsorát egyelőre még nem tárták föl, nagyon valószínű, hogy ezek alatt az évek alatt a saját Lear-víltozatát is játszotta. Seipp, sajnos, nem fogadta meg Wieland tanácsát, és tudomásunk szerint nem adta nyomtatásba művét. Pedig nem lehetetlen, hogy az 181 l-es magyar fordítás készítője ezt a „Bühnenfassung"-ot (is) ismerte. így azután a kolozsvári Lear eredetijét keresve egyetlen megbízható forrásként a Schröder-féle verziót lehet csak tekintenünk, amely azonban a hazai kutatás számára mindezideig nem volt elérhető. Márpedig enélkül nem lehet dönteni a fordítás színvonalát,jellegzetességeit illetően.

1

4 A „torz átdolgozások" Mielőtt azonban elítélnénk a kolozsvári fordítót Shakespeare-hez való hűtlenségéért (Melyikhez? A számára ismeretlen Folióhoz? A quartók valamelyikéhez? A későbbi collatiókhoz?...), jobb ha tudomásul vesszük, hogy a 17. század végétől a 19. század közepéig az irodalmárok és a színházi emberek Angliában és a kontinensen is riasztónak, az isteni igazságosság megcsúfolásának minősítették a Lear cselekményét. A változtatások ebből az abszolút jóhiszemű elutasításból következtek. Egyébként két fő változatot kell megkülönböztetnünk: az angolokét, illetve a kontinensen a németekét. Hogy értsük, miről is van szó, néhány konkrétummal kell megismerkednünk. 1681 - Nahum Täte adaptációja. A Bolond szerepe húzva. Lear és Cordelia életben marad. Edgar, aki a darab elejétől kezdve udvarol Cordeliának, vé-