Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - 1811: „Leár" magyarul - Színháztörténeti háttér Történelmi sikersztori
A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 115 gül feleségül veszi. Cordelia mellé Täte (nyilván a francia klasszicista dramaturgia hatására) bizalmas szolgálót állít, Arante személyében. Logikus, hogy a Francia király alakja kimarad a darabból. Ezt az eljárást 1715-ben Lewis Theobald azzal igazolta, hogy „az Erényt meg kell jutalmazni, a bűnt meg kell büntetni, márpedig Halálukkal [ti. Lear és Cordelia halálával] áthágják ezt a Morált [...]". Az angol színpadokon 1838-ig [!], Macready produkciójáig ezt a változatot láthatta a közönség. 1742-ben Garrick is ezt játszotta! A kíméletlen húzások pedig jórészt azért történtek, mert a 18. századi előadások egyre látványosabb, tehát nehezebben kezelhető díszletekben mutatták be a műsordarabokat - a változásokra tehát időt kellett nyerniök. 1 5 Amikor Christoph Martin Wieland 1762 és 1766 között Pope nyomán elkészítette huszonkét Shakespeare-dráma prózafordítását, szintén erkölcsi megfontolásokból, bár a szerzőt védelmezve, ha nem is hagyta ki a Bolond szerepét, mint angol elődei, de például a III. felvonás 3. jelenetében egyszerűen nem fordította le egy beszédét. Ezt be is vallotta és tisztességes tudós lévén lapalji jegyzetben meg is indokolta döntését: „A Bolond itt olyan nyomorúságosan szólal meg, hogy a fordító képtelen volt rávenni magát szövege tolmácsolására. Biztosíthatjuk az olvasót, hogy semmit sem veszít vele, ha néha kimaradnak olyan ötletek, amelyeknek csak az volt a célja, hogy megnevettesse Jakab király korának csőcselék alja népét." 1 6 A színházi közönség hangulati teherbírása még csekélyebb volt, nem is beszélve a cenzúráról. Bármilyen furcsának tűnik is számunkra, a korabeli ízlés nemhogy nem „torz"-nak tartotta ezeket az átdolgozásokat, hanem az eredetinél jobbnak, tisztességesebbnek, „modernebbnek". Hogy erre is hozzunk egy példát: George Colman 1768-ban olyan verziót vitt színpadra, amely visszaállított néhány szöveget Tate-höz képest. Bár iszonyodott Gloucester megvakításától, mégis benne hagyta, mert úgy vélte, hogy „túl szorosan bele van szőve a cselekménybe", a Bolond szerepét azonban semmiképpen sem állította helyre, mert attól félt, hogy ezáltal „a darab olyan mélyen süllyedne a burleszkbe, hogy a modern [!] színpad nem viselné el". 1 7 Schröder König Learje és az 181 l-es magyar szöveg Itt az ideje, hogy tisztázzuk a két szöveg egymáshoz való viszonyát. Az alábbiakat lehet, némileg megelőlegezve a bizonyítást, megállapítani:
