Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - 1811: „Leár" magyarul - Színháztörténeti háttér Történelmi sikersztori
A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 109 1811: „Leár" magyarul Színháztörténeti háttér A Shakespeare-drámák korai magyar fordításait a színház- és irodalomtörténet mindezidáig meglehetősen elhanyagolta. Ennek nyilván az a szemlélet volt az oka, amelynek értelmében, mint azt Solt Andor egy tanulmányában megfogalmazta, ezek a drámák „torz német színpadi átdolgozások nyomán készült fordításokban és gyarló »magyarosítások« formájában kerültek színre [...J". 1 Ez a megállapítás nem nélkülözi ugyan az igazságot, de semmiképpen sem nevezhető árnyalt, bővebben indokolt véleménynek. Márpedig éppen egy szélesebb alapozású, a fordítások keletkezésének viszonyait is tisztázó kutatás vezethet csak a korszak szellemi életének hitelesebb bemutatásához. Erre nyílt alkalom, amikor Kiss Zsuzsánna kandidátusi értekezés keretében ismertette A Lear király magyar fordításainak szöveg- és színpadtörténeti vizsgálata (Budapest, 1997) címen azt a korai, 1811-ben keletkezett fordítást is, amelynek létezéséről ugyan tudtak, így például a hazai Shakespeare-előadásokról készült alapos munkájában Bayer József is megemlítette, 2 látni azonban azon a kutatón kívül (s ez valószínűleg Rexa Dezső volt), aki a kéziratos példányt az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében elhelyezte, és amelynek Színháztörténeti Tárában MM 2315 szám alatt található meg, az újabb időkben csak a disszertáns látta. Ezáltal a figyelem óhatatlanul azokra a körülményekre terelődött, amelyek között a fordítás készült. Az erre vonatkozó tájékozódás azért nélkülözhetetlen, mert csak így kaphatunk pontosabb képet a korszak színházi életéről, illetőleg tisztázhatjuk a fordítás körül kialakult félreértéseket. Ezúttal a színháztörténeti háttér megrajzolását tűztük ki célul, s nem a szöveg nyelvi-esztétikai-poétikai elemzését. Azt majd egy remélhetőleg előbb-utóbb megjelentetendő kritikai szövegkiadás végezheti el. A szóbanforgó „tárgy" A fent említett kézirat hetvenhat számozott oldalból áll, és keletkezésének körülményeire nézve is tartalmaz néhány közvetlen, illetve közvetett adalékot. Kemény karton fedőlapján az alábbiak láthatók:
