Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)
Gajdó Tamás: Források és file-ok
112 GAJDÓ TAMÁS: FORRÁSOK ÉS FILE-OK (szinte) valamennyi bemutatóját rögzíti, s a bemutatókhoz kapcsolódó forrásokat (fényképek, kritikák, előadás-felvételek) is feldolgozza. Ennek a komplex vizsgálatnak lett az eredménye, hogy a lehető legszélesebb forrásbázis felhasználásával készült el a korszak repertoárja. A bemutatótár elnevezésű adatbázis kialakítása mindent megelőzött, hiszen az egyes előadások adatsorának ismerete nélkül nehéz lett volna a fényképeket, kritikákat, és az előadásokról fennmaradt mozgóképfelvételeket feldolgozni, azonosítani, összekapcsolni. Am nem csak a repertórium segítette a fényképek agnoszkálását, a fotókon található új információk sok esetben kiegészítették, pontosították a bemutatók adatlapjain rögzítetteket, s új összefüggésekre is rávilágítottak. A bemutatótárban végre sikerült az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet dokumentációjában őrzött újságcikkekben megbújó adatokkal és az azóta megjelent forráskiadványokban talált nevekkel, számokkal kiegészíteni a korábbi összeállításokat. (Emlékeztetőül: a magyarországi színházak műsorát az államosítástól országos műsor-összeállítások tartalmazták. Az első vállalkozás Alpár Ágnes és Szakáts Károly munkájául magyar színházak műsora, Í949-Í969 (Budapest, 1970.), melyet az 1969-1970-es színházi évadtól kezdve a Színháztörténetifüzetek sorozatban évente kiadott adattár, A magyarországi színházak műsora követett. Ugyanebben a sorozatban látott napvilágot az 1981-1982-es évadtól az Évkönyv a ...színi évadra című kiadvány.) Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet bemutatótárának létesítésével a színlapok és aprónyomtatványok mozgatása nélkül juthatunk hozzá a színházi előadások adataihoz. Ráadásul sokkal pontosabb képet kapunk egy bemutatóról, ha az adatbázisban keresünk, mint a színlaptárban. Nem csak azért, mert a jól megválasztott keresőkérdéssel olyan összefüggéseket látunk át, melyek néhány évvel ezelőtt csak hosszas kutatómunkával lehetett volna bemutatnunk. Végre követni tudjuk a művészek pályafutásának állomásait, ki mikor milyen szerepkörben lépett be a színházi világba, ki kivel dolgozott. Hogyan alakult át a magyar színházi repertoár? Hogyan kerültek a kortárs külföldi drámaírók a hazai műsorba? De nemcsak az összefüggések értékesek: az egyes produkciókról is többet megtudhatunk, mintha csak a színlap sorait böngésznénk. Minden esetben kiderül, hogy melyik mű előadásáról van szó, hiszen az eredeti cím vagy a keresési cím eligazít ebben. Az adatokat feldolgozók arra is figyeltek, hogy pontosan meghatározzák a társulatot, a társulat székhelyét, hol adták elő először a művet. Az adatbázis végén azt is fellelhetjük, hogy melyik lapban ki írt kritikát, s milyen források állnak még rendelkezésre.
