Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Gajdó Tamás: Források és file-ok

DIGITÁLIS SZÍNLIÁZTÖRTÉNET 113 Természetesen vannak hiányosságok, és lehetnek tévedések. A nyilvános adatbázisnak egyik legnagyobb előnye, hogy élő. Ha most valaki bejelenti, hogy ki kell javítanunk valamit, annak nincs átfutási ideje. A kimaradt bemutatókhoz nem kell pótfüzet, pótkötet. Nem érdemes glosszázni az Elet és Irodalomban, mert azonnal közzétehetjük a helyes adatot. Nem kell a nyomda ördögére fogni a butaságot, az ilyen hatalmas munkákba egyaránt bekerülhetnek programozási átgondolatlanságok és színháztörténeti, tehát szakmai szamárságok. Az adatbázis nagysága és adatainak gazdagsága arra is lehetőséget ad, hogy a felhasználók további adattárakat állítsanak belőle össze. A tények mellett fényképekkel illusztrálhatják is gondolataikat, mert a bemutatótár mellett elkészült azoknak a fényképeknek a feldolgozása, melyek az 1949-től 1989-ig terjedő korszak színházát reprezentálják. Tizenötezer fénykép digitalizálása, valamint tartalmi és formai feldolgozása látható. A fotográfiák legnagyobb részét a Magyar Távirati Iroda fényképészei készítették, de olyan felvételek is akadnak, melyek Wellesz Ella műhelyéből valók, sőt olyanok is, melyek hagyatékokkal kerültek az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményébe. Természetesen nem elégedhetünk meg néhány forráscsoport feldolgozásával. A múzeum valamennyi gyűjteményét hozzáférhetővé kell tennünk. Az Országos Színháztörténeti Múzeum az adatbázisok megteremtésével - illetve azok tervezésével - azt a hosszú ideje húzódó módszertani kérdést is megoldotta, hogyan dolgozzuk fel a múzeum gyűjteményeiben található forrásokat. Az 1949 utáni korszak színházi bemutatóit a lehető legteljesebb adatsorral rögzítettük, ezért az egyes előadásokhoz kapcsolódó valamennyi dokumentumot hozzákapcsolhatjuk. A fényképek, kritikák és mozgóképfelvételek mellett a díszlet- és jelmezterveket, a fennmaradt kellékeket, a színházi bemutató rendezőpéldányát, a színészek bemutató előtti levelezését, a premierajándékokat, a filmhíradó részleteket. Korábban nem volt ilyen egyértelmű rendszerezés, hiszen a kelléktárgyak a színészek hagyatékának részeiként kerültek az emléktárba, a kézirattárban a levélírók szerint sorakoztak a levelek, egy-egy bemutató valamennyi fényképét át kellett ahhoz lapozni, hogy éppen azt adjuk kézbe, melyre szükség van. Azt tervezzük, hogy három olyan vezér adatbázist építünk, melyek a magyar színháztörténet valamennyi forrásának rendszerezését lehetővé teszik. A bemutatótár mellett a színházi alkotóművészek lexikonját és a színházi intézményeket bemutató adatbázist tervezzük kialakítani. Ezzel lehetővé válik, hogy az egyes dokumentumokhoz több úton is eljuthassanak az érdeklődők.