Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)
Szabó Attila: Intercsehov.com
szabó attila lntercsehov.com Csehov-előadások virtuális lenyomatai a globális hálón Gyorsuló és az interneten centralizálódó világunkban természetes, hogy a színház is kezdi egyre jobban belakni az instant virtuális tereket. A számítógépes színházi adatbázisok létrejötte és gyors elterjedése a színházzal kapcsolatos adatok elérését sokkal egyszerűbbé, gyorsabbá, az interneten keresztül pedig bárhol és bárkinek hozzáférhetővé tette. A kutatók és színházi szakemberek számára természetesen nagy könnyebbséget jelenthet, ha nem kell órák hoszszat poros mappákban kutakodnia, hanem néhány kattintással elérheti a kívánt információt. Ráadásul ezek a hatalmas adathalmazok sokkal kevesebb helyet foglalnak, könnyedén bővíthetők és javíthatók (akár a létrehozó intézményen kívülről is), összekapcsolhatók egymással, és több nemű információtartalmak összefűzésére is alkalmasak. Más kérdés viszont, hogy a digitális adatrendszerek bevezetése vajon csak mediális váltást hoz-e, és csak az információtechnológia vagy a hírközlés szempontjából jelent áttörést, vagy esetleg a kutatás tartalmi oldalát is befolyásolja bizonyos mértékig. Vajon ezek a nagyon különféle elveken alapuló és eltérő koncepciójú színházi adatbázisok felvetnek-e új megközelítési szempontokat, vizsgálati lehetőségeket, amelyek esetleg a papíralapú dokumentáció esetében nem merülhettek volna fel, vagy csak nagyon fáradtságos munka árán lehetett volna megvalósítani ezeket. Vagy kissé elméletibb formában fogalmazva meg a kérdést: milyen mértékben irányítja az adatrendszer a kutatói tekintetet, és a vizsgálat mely szintjén tud a leginkább sajátságos, csak rá jellemző szolgálatot tenni? Az alábbiakban egy konkrét példát kiemelve kísérlem meg a fenti kérdéseket érinteni, nem átfogó, teljes vizsgálatra törekedve, hanem inkább az ötletek, lehetőségek felvetésének szintjén, a virtuális színháztörténet sötét erdejében tapogatózva.
