Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Czékmány Anna: Múltjában él a nemzet(i)

DIGITÁLIS SZÍNLIÁZTÖRTÉNET 73 tatlan, az emberi interakciókon és a környezeti tényezők adott konstellációján nyugvó humán konstrukció. Bauer a „nemzet történetét" is jelzi tanulmányában. Véleménye szerint a folyamat a törzsi népcsoportoktól indul, ahol a zárt rokoni kapcsolatok garantálják a közösségi kohéziót. A letelepedett életforma és a magántulajdon megjelenése alapvetően megváltoztatta a nemzet fogalmát, hiszen az uralkodó osztályok érdeke volt az egységesítés, azonban a „nép" esetében még tetten érhető a törzsi múltból eredő dekoncentrációs vágy. Ez a késő kapitalizmusban (a tanulmány a 19. század végét tekinti ennek) alakul át a nemzeti oktatás széles körűvé válásával, a folyamat végcélja pedig a homogén, kommunista nemzet létrejötte. Bauer textusa érzékletesen jelzi, hogy a 19. században a nemzet fogalma egyfelől roppant képlékeny, különösen a több nemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchiában, illetve, ahogy eltörlendő alapként felhozott definíciós kísérletek mutatják, kvázi ontológiai vagy - szempontrendszertől függően - metafizikai entitás, melynek létezését bizonyos számú premissza együttállása garantálja. Bauer kíilönutas gondolkodása közelebb áll a 21. században általánosan elfogadott szociológiai vélekedéshez, miszerint a nemzet folyamatosan alakuló szimbólumrendszer. A magyar nyelvű Nemzeti Színház esetében a nemzeti jelző/fogalom sajátos ötvözete a fentebb jelzett megközelítésmódoknak, gondolatrendszereknek. Használatában egyértelműen tetten érhetőek az egységesítés, kizárás/elhatárolás mechanizmusai, csakúgy, mint a sorszerűség és a voluntarizmus sajátos keveréke. A Nemzeti Színház egyfelől az új hatalmi terminusok legitimitását volt hivatva reprezentálni, úgy természetesen, hogy adott esetben maga alakította ki e beszédmód milyenségét, másfelől meghatározó helyszínt teremtett a felvilágosodás alapvető értékeinek, gondolati rendszerének bemutatásához, megerősítéséhez és terjesztéséhez. (A felvilágosodás egy objektivizált, idealizált nézőpont létrehozásával kialakított egy adottnak és változtathatatlannak deklarált kánont, mely a folyamatos fejlődés elve alapján hierarchizálódott.) A Nemzeti Színház tehát, mint a formálódó értelmezésű nemzet színháza nemcsak a hatalom szótárának új terminusait autorizálta, illetve esetenként körvonalazta, hanem egy értékalapú, fejlődési norma egyik legfontosabb intézményévé, mondhatjuk szimbólumává is vált. Működését olyan axiómák formálták és határozták meg, mint példamutató érték, mind a drámai irodalom, mind a színjátékmód, mind a színrevitel tekintetében, felelősségteljes „hagyományőrzés", az objektív normarendszer által méltónak deklarált újítások