Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Korossy Zsuzsa: „Rólunk nemigen szól a mese"

54 KOROSSY ZSUZSA: „RÓLUNK NEMIGEN SZÓL A MESE" alá, így a színházi főosztály nem tud az ügyben intézkedni. A levelet kiszignálták Gáspár Margitra is. Az Állami Faluszínház két kitelepítésből visszatért személyt is foglalkoztatott. Fáy Györgyi színésznő Csizmarek Mátyás: A borjú című zenés darabjában kapta meg Tajti Bori szerepét. Mátrai igazgató tájékoztatta a minisztériumot, hogy - mivel eddig csak napi- vagy alkalmi díjazással foglalkoztatták a színésznőt - 1954 januárjától alkalmazni szeretné a színésznőt. Mátrai idézte Fáy Györgyi 1951-ből való káderjellemzését: „Szakmailag jól fejlődő, politikailag tájékozatlan, ingadozó. Munkához és munkatársaihoz való viszonya jó. Szeretne színházhoz kerülni, ha ez nem sikerül, maradhat a kultúrautón" (a Faluszínház létrejötte előtt kultúrautóval járta a társulat a vidéket).

6

5 A minisztérium ennek ellenére nem járult hozzá Fáy Györgyi szerződtetéséhez. Felszólította Mátrait, hogy Fáyt a Borjú műsoron tartásáig fellépti díjjal foglalkoztassa, majd a produkció befejezése után mondjon fel neki. A másik kitelepített alkalmazottat, Menyhárt József nagybőgőst és egy amnesztiával szabadult munkatársat, Osvári László műszaki alkalmazottat, Kende István utasításának megfelelően, október második felében elbocsátották.

6

6 Az ebesi állami gazdaságból írt levelet a Szegedi Állami Nemzeti Színháznak a férje miatt kitelepített P. Radnóti Éva. Ebben közölte, hogy a tábor feloszlatása után, visszaérkezését követően azonnal jelentkezni fog a színháznál, s kéri, hogy vegyék fel a társulat tagjai közé. Csillag Miklós, a színház miniszteri biztosa helyhiány miatt elutasította a kérést, majd a minisztériumnak továbbította a művésznő levelét. A minisztériumban sem tudtak segíteni, mert „elhelyezkedési kérelmekkel" nem foglalkoztak, így saját magának kellett üres álláshelyet találni.

6

7 Mivel ekkor már javában tartott a színházi évad, más művészi jellegű munka jöhetett csak szóba. Radnóti Éva novemberben azt kérelmezte a minisztériumtól, hogy engedélyezzék számára a hódmezővásárhelyi Petőfi Kultúrház színjátszó csoportjának vezetését. A főosztály szakmailag nem látta akadályát a színésznő működésének, az engedélyezés előtt azonban megvizsgáltatta, hogy milyen a politikai hozzáállása: „politikai kérdésekről részletesen beszélgessenek el vele, s ha az eredmény megfelelő, csak akkor alkalmazzák" - írták.

6

8 A szegedi színház egyeztető bizottságához fordult Werner Benőné, egykori jegyszedő, akinek szintén Ebest jelölték ki kényszerlakhelyül. Az asszony munkát és a kitelepítés előtti munkájáért járó illetményének kifizetését kérte a bizottságtól. Az elmaradt illetmény kifizetését a színház pótolta, munkát azonban számára sem biztosítottak.

6

9