Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)
Korossy Zsuzsa: „Rólunk nemigen szól a mese"
DIGITÁLIS SZÍNHÁZTÖRTÉNET 55 Szatmári Jenőné Hollay Kamillának 1952 februárjában egy hajdúnánási tanyátjelöltek ki kényszerlakhelyül, mert férjét jobboldali újságírónak tartották. Hollay az amnesztia rendelet után, 1953 augusztusában érkezett Budapestre. Hollay egyike volt az első magyar filmszínészeknek. 1916-ban Iluskát alakította aJános vitézben, főszerepet játszott a Tatárjárásban, a Szép Ilonkában, az Évában. Az 1920-as évek elején Berlinbe ment filmezni, ahonnan több mint tíz évvel később tért haza. Már kitelepítése alatt is beteg volt, munkaképtelen, kilenc hónapot feküdt a debreceni klinika idegosztályán. Szülei nem éltek, férjéről a kitelepítés kezdete óta nem tudott semmit, gyermeke nem volt. Megélhetését az általa készített hímzések biztosították - igen szűkösen. Helyzete javulását a színészotthonba költözéstől várta, ahol rendszeres orvosi felügyeletet is biztosítottak a lakók számára. Felvételének ügyét a Népművelési Minisztérium mielőbbi intézkedés végett a Fővárosi Tanács Igazgatási Osztálya vezetőjéhez, Sárosi Gyulánéhoz utalta. 7 0 Hollaynak a beköltözésre mindenképpen várnia kellett, mert a szabályok szerint hatvan éves kor alatt nem vettek fel senkit. Kérvénye benyújtásakor agglegény sógorával élt egy szobában. Ideiglenes megoldást jelentett számára, hogy 1953 augusztusában a Fővárosi Tanács közbenjárására egy soroksári szociális otthonba helyezték el. Ekkorra már rákerült minisztériumi aktájára a házastársával kapcsolatos információ is: „közben férje meghalt 1953. IV. 6-án". Szomorú sorsának kedvező fordulata 1954 tavaszán következett be, amikor végre beköltözhetett az Odry Árpád Színészotthonba. 7 1 Az 1951 májusában a kitelepített Kende Paula színésznő is kérte felvételét a színészotthonba. Szabadulásakor, 1953 szeptemberében fordult kérelmével a Népművelési Minisztérium színházi főosztályához. (Az egyik neki küldött választ a Fejér megyei Kislángra címezték. A színésznő tartózkodási címe éppen Rákosi Mátyás utca volt...). Kendét felvették az Odry Árpád Színészotthonba. 72 Nem járt ilyen szerencsével a hetvenesztendős, húsz évig a Nemzeti Színház tagjaként működő Csapóné Rozsos Gizella, akit „horthysta katonatiszt" férje miatt kitelepítettek Dévaványára, huszonhat hónap után kérvényezte az otthonba történő felvételét. 7 3 A minisztérium dolgozóinak belső levelezéséből kiderül, hogy a Csapónénak címzett, „udvarias formájú" válaszlevél tartalma csak részben fedi a valóságot. A kérés elutasításának indoklásakor ugyanis arra hivatkoztak, hogy az otthonban lévő üres helyeket csak kiváló művészekkel tudják betölteni - az egyik minisztériumi ügyvivő határozottan állást foglalt amellett, hogy „kitelepítetteknek sem színházainkban, sem otthonainkban nincs helyük". 7 4
