Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)
Szabó István: A színházak műsora az 1950-es években
16 SZABÓ ISTVÁN: A SZÍNHÁZAK MŰSORA AZ 1950-ES ÉVEKBEN Dunajevszkij: Szabad szél. Rátonyi Róbert (Miki) és Petress Zsuzsa (Diaboló Pepita). Fővárosi Operettszínház, 7 950. május 6. Rendezte: Nádasdy Kálmán és Pártos Géza. Kálmán Béla felvétele ennek megfelelő populáris műsorral operáló magánszínházak teljesítménye. Az államosítást követő első időszakban több, korábban színházinak elkönyvelt, színházépülettel rendelkező nagyváros nem kapott állandó társulatot, ezeken a helyeken az átmenet akár az előadásszám csökkenését is okozhatta. Mennyiségi növekedést igazán a Faluszínház belépése, Kecskemét és Szolnok „szétválasztása", valamint a Békés Megyei Jókai Színház 1954-es megalapítása eredményezett: 1950-hez képest 1955-re megkétszereződött a színházlátogatók száma. Jellemzően 1952-ben csak a Faluszínház „hozott" plusz 2268 előadást és több mint ötszázezer nézőt. A Faluszínházról elmondható, hogy a színikerületi rendszer hagyományát folytatta. Számára az ellátatlan fehér foltok alkották a „kerületet", az utazó társulatai pedig az üzleti versenytől megkímélve kínálhatták előadásaikat. Az akkori viszonyokra jellemző, hogy az első évadban, előadásonként átlagban 225 néző látta a Faluszínház előadásait. Nyilván az előzmények, a tradíció hiánya is hozzájárult ahhoz, hogy az első években a művészi színvonal egyenetlen volt, hiába neveztek ki igazgatónak jó nevű színházi szakembereket. Az ideológiai alapon meghatározott műsor sem tett jót általában a minőségnek, a közönség azonban jól fogadta az olcsó helyárak mellett megtekinthető, politikai szempontból favorizált darabokat is. Az első évadokra jellemző tömegtermelés is rányomta bélyegét a minőségre, általános gyakorlat volt, hogy két-háromhetente tartottak bemutatót. A bemutatott darabok nagyobb része csak tizenöt-húsz előadást ért meg helyben, jó esetben ugyanennyi alkalommal tudták eljátszani más városokban, községek-
