Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Nagy András: Történetet írni

DIGITÁLIS SZÍNHÁZTÖRTÉNET 11 jelmeztervezőtől kutatóig, mert előbb-utóbb meg tudja találni mindazt, ami munkájához és szakmájához a legfontosabb. Hogy pontosan miből is áll ez a rendszer, miként használható és mit fog át, az részben a kutatást lezáró jelentésből megtudható, másrészt pedig a rendszer használata révén megmutatkozik. De hogy mire is alkalmas, az mégiscsak a legdöntőbb kérdés. És az itt következő tanulmányok ezt villantják fel, ezekhez kínálnak lehetőségeket, és tudósítanak a születés megannyi fontos mozzanatáról. És ennek jelentősége azért is rendkívüli, mert azok teszik próbára a rendszert, akik építéséhez elsősorban hozzájárultak: intézményünk munkatársai, így nem csak működését ismerik, nem csak létrehozásának és „feltöltésének" megannyi fázisát követték és végezték, de mindjárt használati sémákat is javasolnak. Mert bár azt nem tudhatjuk, hogy az a bizonyos „negyedik kötet" létrejön-e, s miként; de hogy miféle kérdésekkel és hányféle irányból lehet szóra bírni az adatok egyébként hallgatag halmazát, azt nagyszerűen példázzák az itt következő írások. Itt nyílik tehát a történetírás új horizontja. Es ehhez természetesen módszertani kérdéseket éppúgy tisztázni kell - a projektet vezető Gajdó Tamás erre tesz nagy ívű kísérletet írásában -, mint ahogy meg kell mutatni a „tárgyat" magát, mint „a tárgy történetét".

8 És a módszertani fejtegetések alkalmát: a számítógépes adatbázist, amit legjobban Molnár Klára ismer, aki csaknem a kezdetektől dolgozik a rendszeren és rendszerrel, s aki nem csak időben tekinti át ennek a munkának folyamatát, de mindjárt egy javaslatot - metszetet - kínál, arra vonatkozóan, hogy miként is használható. Ennek a használatnak az eredménye pedig aligha túlbecsülhető. Másféle - de hasonló gondolkodásmódot követő - „mélyfúrásban" pedig Szabó Attila éppen a Csehov-előadások felől mutatja meg, hogy egyjelentős - olykor divatos, máskor háttérbe szoruló, mindig zseniális és mindig egy korszakot jellemző - szerző hogyan lehet jelen hazai színpadokon, illetve ez a jelenlét a külföldi előadások kontrasztjaként és külföldi adatbázisok ismeretében - miről is árulkodik. Hiszen a maga módján ez is színháztörténet - sőt: recepció-történet és interpretáció-történet is -, egyebek mellett. Am hogy a megújulásra szoruló történetírás számára mit jelent a létrejött adatbázis, azt a kutatásban és rendszerépítésben döntő szerepet vállaló Szabó István villantja fel mesteri tanulmányában, egyben demonstrálva, hogy miként lehet elrugaszkodni korábbi beidegzettségektől, sémáktól, előítéletektől, s miként bontakozik ki egy egészen másféle