Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Nagy András: Történetet írni

12 NAGY ANDRÁS: TÖRTÉNETET ÍRNI história; hitelesebb, pontosabb és számunkra - napjainkig - meghatározóbb, mint az, amit közös történetnek hittünk. Egy fontos terület - a bábjátszás - sajátosságai ugyancsak kirajzolódnak: adatokon és tényeken túl, de művészettörténetijelentőséggel, Papp Eszter írásában. Nem csak felhívva a figyelmet azokra a területekre, amelyek még nem integrálódhatnak egészen a rendszerbe - és amelyek létezése, sajátosságai, sorsa éppen a „fősodor" számára is tanulságosak -, hanem példát adva arra, miképpen hajtható végre majd ez az integráció. Hogy a létrejövő informatikai adatbázis hogyan segítheti a történetírás iránt különféle szempontból érdeklődő kutatókat, azt remekül demonstrálja Szakmáry Dalma írása: Szabó Sándor pályaképét rajzolva meg dokumentumok és adatok alapján, s a tények mögött és fölött megmutatkozik a korszak egész színháztörténete. Amelynek pontos rekonstruálásához is segítséget nyújt olyan - rejtőző, kisebb jelentőségű, de a történetírás számára mégiscsak fontos - művészek életútjának megrajzolásában, értelmezésében, elemzésében, mint Móricz Lili és György László, akiknek hagyatéka nemrég került intézményünkbe, s ennek feldolgozásához nyújtott segítséget az informatikai rendszer, ahogy ezt Csiszár Mirella és Sipőcz Mariann bemutatja. Végül pedig alapvető módszertani - elméleti, szemléleti - kérdések felvetésére, és megválaszolására is alkalmassá tehető az adatbázis, s ennek példái ugyancsak fontosak. Czékmány Anna a nemzeti színházi gondolat sorsát mutatja meg szellemes és alapos írásában a száraz és olykor kemény tények tükrében, míg Németh Éva a fotók „emlékezete" kapcsán vet fel művészetelméleti, antropológiai és bölcseleti kérdéseket annak mentén, amit a fényképek feldolgozása jelentett. Sáfrány Eszter pedig az internetes és nyomtatott sajtó sajátos „státuszát", lehetőségeit, közönségét és jellegzetességeit vizsgálja annak az informatikai rendszernek a fényében, amely létrejött, s amely számos analógiát mutat a virtuális publikációkkal. A sor még bizonyosan folytatódik - intézményünkön belül és túl -, de anynyit itt feltétlenül hozzá kell tenni, hogy a szerzők átlagéletkora közelebb van a harminchoz, mint a negyvenhez. És legyen itt az is szempont, hogy pályakezdők is otthonra találhattak ebben a projektben, ahogy a névsor olvastán az is egyértelmű: többségben vannak a hölgyek.

9 * Mindez csak a kezdet. És a méltán elfogult intézményvezető okkal gondolhatja, hogy itt csak kirajzolódnak azok a kutatási irányok, amelyek a továbbiakban megerősödnek, elmélyülnek, és különféle irányból közelítenek majd