Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében

Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében Mivel a színházak pártszervezete általában gyengén működött, sokáig nem sikerült a kommunista befolyás kizárólagosságát megteremteni. Ezt a nehéz­séget csak fokozta, hogy a színházakban dolgozók többségének a párttag­sága is formális volt. A politika és a gazdaság áthangolásával a kultúrpoliti­ka e kiemelkedő területét, a színházak ügyét is „kézbe kellett venni"... Az államosítás Az új színházpolitika az európai hagyományok megtagadását, a színművé­szet idegen kultúrakörbe történő erőszakos beillesztését jelentette. Az új irányhoz való igazodás megvalósításához elkerülhetetlen volt a színházak állami tulajdonba vétele és központi irányítása, a párt politikai irányvonalá­nak és munkamódszerének egységes, szervezett, határozott érvényesítése a színházművészet minden területén. Az államosítás folyamata már 1945-ben elkezdődött, s folyamatosan alakult a műsorpolitika irányításával és az új, kommunista párthoz lojális színházi vezetők kijelölésével. Gróf Teleki Géza vallás- és közoktatásügyi miniszter már 1945. augusztus 22-én megküldte a miniszterelnöknek a szegedi állami opera és prózai színház felállítására vonatkozó rendeletter­vezetét. 2 1 A szegedi állami színház felállításával a vidéki színjátszás tervezett reformjának első lépését kívánták megtenni. Az állami irányítás és felügyelet azt a zavartalan kulturális munkát biztosította, „amelyet a vidéki közönség átnevelése és főként az újabb közönség megszervezése érdekében kell végeznie" a színháznak. 2 2 A szegedi Városi Színházat Szegedi Nemzeti Színház néven, a Minisztertanács határozata alapján, 1945. augusztus 31-én, a Magyar Színházat 1948 nyarán államosították. 2 3 A Minisztertanács egyúttal hozzájárult tízmillió pengő rendkívüli hitel folyósításához a szegedi teátrum számára. A Gazdasági Főtanács - Hont Ferenc véleményét alapul véve ­1948. július 15-én tartott ülésén úgy határozott, hogy „színházpolitikai és pénzügyi okokból" az 1948-1949-es évadban a Magyar Színház a Nemzeti Színház kamarájaként működjék tovább. 2 4 A Főtanács az 1570/1948. G. F. sz. határozatában a színház helyreállításához és megindításához szükséges költ­ségre maximálisan 350 000 forintot engedélyezett, „mely kereten belül a valóban szükséges kiadások fedezésére szolgáló költségek összegét a Gaz­dasági Főtanács Főtitkára, a pénzügyminiszter és a Tervhivatal által kiküldöt­tekből álló bizottság állapítja meg". 2 5 Az épület birtokbavételével Major 50

Next

/
Oldalképek
Tartalom