Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében

Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében Tamás Sivó Emilt, a Nemzeti Színház titkárát bízta meg. Sívónak kellett gondoskodnia mindenről, amelyre a teátrum újbóli megnyitásához szükség volt. Amikor Sivó felkereste Vas Zoltánt, a Gazdasági Főtanács vezetőjét azzal a kéréssel, hogy a működtetéshez szükséges összeget utalja ki a színház számára, Vas háromszázezer forintot juttatott az újrakezdéshez.

2

6 Az 1946 elejétől Színház- és Filmművészeti Főiskola színházaként működő Madách Színházat 1947 októberében vették állami kezelésbe, nevét Állami Madách Színházra változtatták.

2

7 A Nemzeti Színház, a főiskola, valamint a Madách Színház egyesítését Major Tamás és Hont Ferenc 1949 márciusában „a művészetek területén lappangó reakció elleni kíméletlen" harccal indokolta.

2

8 1947-től az Ötös Bizottság egyre erőteljesebben szorgalmazta a színházak átszervezését, majd az üzemi bizottságok felállításával a tényleges működésbe is igyekezett beleszólni. A „kultúrfronton tátongó rés" betömése, vagyis a színházak államosítása - anyagi és politikai okok miatt - nem kerülhetett napirendre az ipar államosítása előtt. Nagyobb kiadással kellett számolnia az államnak, a pártnak a teátrumok állami kezelésbevételekor. A fővárosi államosított színházak 1949-1950-es évadra vonatkozó személyi, szolgálati és dologi kiadásokra fordítandó összegének előirányzata összesen 35 621 800 forint volt. Ez, a közel tizenhétmillió forintos várható bevételt alapul véve - amit a bérletezési rendszer átalakítása is csak körülbelül kétmillió forinttal toldhatott meg majdnem tizenkilencmillió forintos deficitet jelentett a költségvetésben.

29 Jelentősebb megtakarítást kívántak elérni azzal, hogy a színészek fizetésének felső határát 4500 forintban állapították meg.

3

0 (Ezalól csak egyes rendkívüli esetekben lehetett kivételt tenni.) Eltörölték a szereplésenként esedékes négyforintos jelenléti díjat, és valamennyi színháznak létszámcsökkentést írtak elő. Ugyanekkor az operai zene- és énekkar kötelező foglalkoztatásának számát is szabályozták.

3

1 A párt az államosítást politikai okokból csak a Népfront-választás után akarta végrehajtani.

3

2 A színházirányításban is döntési jogkörrel rendelkező Agitációs és Propaganda Bizottság már 1949 februárjában elfogadta a következő évadban történő államosításra vonatkozó indítványt.

3

3 Egyúttal utasította a Színházi Szakbizottságot, hogy készítsen tervezetet a színházi profilok kialakítását, a színdarabtartalékok felmérését, a dramaturgiai munkaközösségek felállítását illetően. A Színházi Szakbizottság javaslatát a Révai József vezetése alatt álló Agitációs és Propaganda Pártkollégium bő egy hónappal később, márciusban elfogadta, és bizonyos szempontok 51