Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében

Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében változtatni lehet. Ezek a változtatások elsősorban egyes részek kihagyásával, más részeknek az előadásban való aláhúzásával történjenek elsősorban, az átírással óvatosan kell bánni, de attól sem szabad visszariadni, különösen akkor, hogyha klasszikusok regényeit dramatizáljuk. Katonánál a hozzáírás lehetetlen, azonban a Bánk bán előadását úgy kell rendezni, hogy abból Katona reformkori kettősségéből a haladó pozitív vonásokat aláhúzzuk, a negatívokat, a megalkuvó részeket elkenjük."

21

7 A klasszikusok esetében más megkötéssel is élt a hatalom ebben az évadban: hagyományosan a Nemzeti Színház feladata volt az évfordulókról történő megemlékezés. Ekkor azonban a Kisfaludy- és Vörösmarty-évfordulót nem engedték megünnepelni, ezt inkább az irodalom területén kívánták megtenni. A századforduló színdarabjait kellett műsorra tűzni: Csiky Gergely, Szigligeti Ede, Móricz Zsigmond műveit. A nemzeti múltat kutató, a magyar hagyományokat felelevenítő előadások és a nyugati irodalom hazai bemutatói hiányoznak az 1950-es évek színházi életéből.

21

8 A kortárs magyar dráma alapvető hibáját abban láttákl949 márciusában, hogy „a ma ábrázolásáig el sem jutott, s inkább nosztalgiával, mintsem gyűlölettel mutatja be a múltat".

21

9 A drámairodalom szellemi felépítménye csak lassan változott, a hatalom diktálta politikai és gazdasági fejlődés ütemét nem tudta követni. A múltra nosztalgiával tekintő, a hősöket a „reakció" képviselőiből választó darabokhoz képest (pl. Illés Endrénél a nagypolgár, Dérynéi a nyugatos, földbirtokos katonatiszt) az „imperializmus bomlását" tükröző, leleplező darabok (Kis rókák, Édesfiairri) bemutatását fejlődésként értékelték, bár még ezekből is hiányolták az irányt mutató, öntudatra nevelő szellemet.

22

0 1949 nyarán - az államosítással - nagy erőkkel kezdték meg a színházi élet radikális átszervezését, a magyar színházi hagyományok felszámolását, a szocialista kultúra alapjainak lerakását. A kívánt fordulat megvalósításához az elmúlt évtizedek színházi örökségével - műsorpolitika, színjátszás technikája, közönségszervezés, színházi kritika - kellett szakítani, ami nem ment egyik pillanatról a másikra. A tervszerű műsorszervezés bizonytalanságára utal, hogy az 1949-1950-es évad legvégén a hét prózai színház közül hat egy időben játszott magyar színművet.

22

1 Elmarasztalták a Színházi Főosztályt, mert a színházigazgatóknál nem hangsúlyozta eléggé az új magyar darabok bemutatásának szükségességét. Az évad végén késve kellett a teátrumokat ebbe az irányba terelni. Ezzel a mulasztással együtt az évad legnagyobb eredményeként mégis a műsorpolitika terén elérteket könyvelte el a miniszS5