Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak, első felében térium. A prózai színházakból teljesen eltűntek a hazai és külföldi „burzsoá" színdarabok. A műsor gerincét mai tárgyú, a dolgozó ember életét és harcait ábrázoló, a szocializmus eszméjét hirdető magyar, szovjet és román művek alkották. A fővárosi színházakban bemutatott huszonnégy színdarab közül tizenhat foglalkozott aktuális kérdésekkel. Számos szovjet darabot is megtekinthetett a közönség. Kilenc szovjet bemutatót tartottak az elmúlt évi hattal szemben. Felújításokkal együtt tizenegy szovjet mű szerepelt a budapesti prózai színházak műsorán. 22 2 A minisztériumban felmerült, hogy a szovjet bemutatók műsorra tűzése a kötelezettségek bizonyos szintű elodázását jelenti. Helytelenítették, hogy a színházak művészeti vezetése az új magyar írók felkutatása és „a velük való fáradságos foglalkozás helyett" az éppen kéznél lévő szovjet darabokat állította színpadra, így leplezve mulasztásukat. Az 1949-1950-es évadban Budapesten hat új magyar darab került színre, éppen annyi, mint az előző évad folyamán. 22 3 Az egyező számok mögött azonban minőségi különbség rejlett. Az első hatban még benne volt például Illés Endre Hazugok című színjátéka és Illyés Gyula szatírája, A lélekbúvár. Mindkét darabra a harmadik utas bélyeget sütötték. 22 4 1949-1950-ben már nem kerültek színpadra hasonló művek. Kultúrpolitikai szempontból megfelelő fejlődést leginkább Mándi Éva és Fehér Klára darabjainak - Vetés, Hétköznapok hősei, Idézés bűnügyben, Becsület - bemutatói jelentettek hivatalos körökben. 22 5 A színházirányítás azonban nem volt teljesen következetes a „fejlődés" reprezentánsait illetően, hiszen már a következő évadban a négy darabból hármat levettek a műsorról. A martinkemence dolgozóinak termelési eredményeit, hétköznapjait elbeszélő Hétköznapok hősei kivételével - amit már 1950 januárjában a miskolci közönség is megtekinthetett -, 1969-ig csak egy évadban játszotta őket a bemutató színház. Az 1948-1949-es évad leleplező szándékú, politikailag bizonytalannak bélyegzett drámairodalma a következő évadra határozottan elkötelezte magát a szocialista realizmus mellett. Ennek ellenére, különösen az új magyar darabok esetében, hiányolták a „békéért folytatott harcot", az antiimperialista témákat, az egyházellenes propagandát pedig túlságosan gyengének találták. Kifogásolták, hogy a színházpolitika nem támasztotta alá kellően a párt politikáját; a színházak nem biztosították a munkástárgyú színművek hegemóniáját. Csökkentették az orosz klasszikusok előadásait. Míg az 1948-1949-es évadban három, 1949-1950-ben csak két bemutatót tűztek műsorra. 22 6 Meg86
