Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak, első felében A pártvezetés sürgette a színházak belső életének átalakítását. A párt és a szakszervezet politikai szemináriumai mellett művészeti-ideológiai és szakmai képzést nyújtó Sztanyiszlavszkij-köröket és -stúdiókat alakítottak ki. Ez az újítás azonban nem érte el a kívánt eredményt. Major Tamás - 1951 áprilisában - az MDP II. kongresszusa színházművészetet érintő kérdéseit ismertetve arról számolt be a szakma képviselőinek, hogy a színházak Sztanyiszlavszkij-körei nem működnek, ezért joggal érheti vád a szövetséget. 25 3 Bár a színjátszás új stílusát rendszeresítő fórumok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, az 1949-1950-es évad közepén a Színház- és Filmművészeti Szövetségben tartott előadások és viták, valamint az itt rendszeresített kritikák eredményesnek bizonyultak; hozzájárultak a színházak belső kérdéseinek tisztázásához. A belső körök átalakításának, a „harcnak" az ismételt és esetről esetre előkészített tisztogatás is része volt, melynek következtében fegyelmi úton eltávolították a társulatokból az új elképzelésekkel egyet nem értő, azokkal azonosulni nem tudó és/vagy nem akaró művészeket. A meggyőzést, az új politikai elit iránti lojalitás kialakítását célozták a premizálások, az élmunkás-, az Április negyedike kitüntetések, és a Kossuth-díjak kiosztása. A kultúrpolitika által elutasított színházi - vagy inkább emberi - szokásokon, a klikkek kialakulásán, a „frakciózáson", a polgári szellemiség továbbélésén azonban még így is nagyon nehéz volt változtatni. A debreceni Csokonai Színház esetében e problémákat olyan súlyosnak találták, hogy az 1950-1951-es évadra az egész társulatot újjá akarták szervezni. A kérdés megoldását az üzemi pártszervezet, annak vezetősége és a szakszervezeti bizottság személyi állományának megerősítésében látták. Az igazgatói székben és a társulaton belül is történtek változások: a Horváth Jenő direktort felváltó Téri Árpád - többek között - Soós Imrét, Örkényi Évát, Mensáros Lászlót is szerződtette. 25 4 A színházak belső életének átalakításához a művészképzés szabályozása is hozzátartozott, ezért a Kollégiumnak a művészeti szakoktatás kérdésével is foglalkoznia kellett. A Színművészeti Főiskoláról megállapították, hogy még a „természetes kiesés" pótlására sem képes, s még kevésbé tudta biztosítani a fejlesztést. Az 1948-ban (150/1948. Korm. sz. rendelet) átalakított intézmény hallgatóinak sorában jelentősen megnőtt a munkás- és parasztszármazású diákok száma. Egy 1949-es statisztika szerint arányuk elérte a harminchárom százalékot. 25 5 Az iskolában új tanítási módszert vezettek be, amelynek ered92
