Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak, első felében ményeképpen az 1948-1949-es tanév végén a növendékek egy részének, három hétig, nagyüzemekben kellett dolgoznia segédmunkásként. A Főiskola 1949-1950-es tanévének munkatervét már a szovjet tanterv alapján készítették el. A változtatások ellenére sem volt kielégítő az eredmény. 1950-ben mindössze tizenkét színész hagyta el a főiskolát, rendező pedig nem került ki az intézményből. 25 6 Ebben az évben indult meg az esti tagozat, tehát még éveket kellett várni az innen kikerülő művészek foglalkoztathatóságára. A fejlesztés lehetőségét a létszám emelésében látták, mind a nappali, mind az esti tagozatosok esetében. A főiskolai vizsgáztatásban is változás történt. 1949-ben politikai okból megszüntették az állami vizsgabizottságot, helyette újat szerveztek a Színművészeti Főiskola keretében, annak tanáraiból. A gyakorlatos színészeknek is le kellett vizsgázniuk a főiskola rendes tananyagából, amelyet a magyar színészet „szakmai színvonalának emelése" miatt tartottak szükségesnek. 25 7 A színházirányítás a színházak profilírozásától, a műsorpolitika megváltoztatásától, az új közönség és a szakma visszajelzéseitől, valamint a belső átalakítástól együttesen várta az előadások színvonalának emelkedését. A nívóval szemben támasztott politikai-művészeti követelmények megvalósításában a Nemzeti Színház szolgált mintaként a többi teátrum számára. Az Ellenségek, a Jövedelmező állás, a Bányászok (a kamaraszínházban), A Noszty fiú esete Tóth Marival és a Macbeth előadásai követendő példaként álltak a színházi szakemberek előtt. Ezzel együtt a Nemzetinek is voltak súlyos hiányosságai; 1949 tavaszán a hivatalos értékelés szerint a színház nem tudott megfelelni fő feladatának: nem segítette elő a színházpolitikai elképzelésekbe illeszkedő, új magyar színdarabok létrejöttét. A magyar szerzők „jószándékú színdarabjainak ideológiai elhajlásait, hibáit és aránytalanságait nem javította ki és ennek következményeképpen az előadások hatásukkal a közönséget gyakran jobbfelé [sic!] befolyásolták". 25 8 Annak ellenére, hogy a példamutató szereppel felruházott Nemzeti Színház mint az egész állam színháza - és a párt színháza - működött, a Népművelési Minisztériummal több konfliktusa is adódott. A két intézmény között a bemutatók számának, időpontjának, engedélyezésének tárgyában is előfordultak viták. Elvi kérdésekben sem volt teljes az összhang. Az 1953-1954-es évadban a színház vezetősége műsorra tűzhetőnek tartotta a politikai enyhülést jelző egyik szovjet drámát, Jurij Csepurin Tavaszi áradás című „új, bátor, konfliktusos" darabját, de a minisztérium nem engedélyezte bemutatását. 25 9 A kétrészes színmű premierjére Marton Endre rendezésében csak 93
