Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében

Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében Bicskét, Felsőgallát, Tatát, Bánhidát, Tatabányát, Várpalotát, Herendet és Ajkát kellett műsorral ellátnia.

6

6 A vidéki színházak központi irányítása, az egyes színigazgatók önálló hatáskörének és egyéni felelősségének fenntartása mellett, a Népművelési Minisztérium feladata volt. A műsorterveket egységes elvi szempontok szerint kellett összeállítani, így - többek közt előírták a dramaturgia szovjet mintára történő megváltoztatását, a patriotizmus és az internacionalizmus szellemében.

6

7 A politikai szempontok (nevelő hatás, „haladó szellemű" darabok) érvényesítése mellett az előadások művészi színvonalának biztosítására megfelelő díszlet- és jelmeztárról is gondoskodtak. Erre a célra rendelkezésre állt az állami kezelésbe vett fővárosi magánszínházak, valamint a vidéki színházak díszlet- és jelmeztárának egy része. A Népgazdasági Tanács határozatában kikötötte, hogy „a városok a színházaknak pénztámogatást nem folyósíthatnak, de - olyan mértékben, mint a múltban - természetbeni juttatást (színházterem, fűtés, világítás) tartoznak nyújtani és a lehetőségekhez képest biztosítsák az egyik városból a másikba való utazást, a város rendelkezésére álló autóbusszal és tehergépkocsival".

6

8 A Titkárság azt is jóváhagyta, hogy az 1948-1949-es évad végétől, 1949. augusztus 31-ét követően színházi koncessziót magánvállalkozó nem kaphat.

6

9 Ettől fogva Magyarországon csak állami színházak működhettek. A fővárosi és a vidéki színházak államosítása az MDP programjában megfogalmazott célkitűzésnek az első, legfontosabb lépése volt. A vonatkozó passzus értelmében: „A tudományos kutatást és a művészi alkotást fel kell szabadítani a tőkétől való függés alól és a nép szolgálatába kell állítani. Csak így lehet biztosítani a kutatás és az alkotás szabadságát."

7

0 Az alkotás szabadsága nehezen képzelhető el, ha megrendelt színdarabokat mutatnak be, s a hivatalos körök meghatározzák a repertoárt, azonban az idézet első gondolatát, a „tőkétől való függés alóli felszabadítást" 1949 nyarán valóra váltották. A kultúrpolitika által kijelölt úton megtett következő lépés a közös munka tervszerű felosztása volt. A színházak műsorpolitikájának és műsorrendjének határozott politikai-eszmei szempontok szerinti meghatározását, elkülönítését, a profilírozást kellett megvalósítani. A sajátos funkciót betöltő színházi csoportok kialakítása a színházpolitikai célkitűzések végrehajtását, a politikai és művészeti vezetés biztosítását, a megfelelő személyi elosztást célozta. A „művészeti káderek" mennyiségi és minőségi elégtelensége súlyos problémája volt a kommunista vezetésnek. Kevés politikailag megfelelő, képzett rendező, színházigazgató állt rendel58