Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében kezésre. Az idősebbek nem azonosultak kellően az új kulturális elvekkel, szabályokkal, míg a fiatal „kádereknek" nem volt megfelelő szakképzettsége, tapasztalata, tekintélye. A Titkárság 1950 januárjában hozott határozata értelmében jelentés készült a vezető beosztásban lévő személyek (az állam- és a pártapparátusban dolgozó főosztályvezetők, csoportfőnökök, államtitkárok, a fontosabb lapok szerkesztői, kutatómunkát végző tudósok) pártiskolai végzettségéről. A színigazgatókra is kiterjedő vizsgálatból kiderült, hogy a kulturális és tudományos területen dolgozók ideológiailag erőteljesen alulképzettek. A száz „vezetőkáder" tizennyolc százaléka végzett egyéves pártiskolát, míg a pártapparátusban dolgozók körében ez az arány ötven százalék volt. A kultúra és a tudomány „munkásainak" nyolcvankét százaléka háromhónapos vagy még rövidebb képzésben részesült, vagy egyáltalán nem rendelkezett ilyen irányú végzettséggel. 7 1 A „káderhiány" jelentősen befolyásolta a színházpolitikát. 1950-ben azért nem létesítettek újabb színházakat, mert hiányoztak a feladatra alkalmas személyek, akik biztosították volna a párthoz való politikai lojalitást és a kívánt művészi színvonalat. 1951-ben, a Színház és Filmművészeti Szövetség ankétján megemlítették, hogy bár Sopronban szép színházépület áll a város rendelkezésére, még sincs kihasználva, mert az állami színi együttes csak tájolni jár oda. 7 2 Az egymás munkáját tervszerűen kiegészítő teátrumok kialakításával jött létre a Bábszínház, az Úttörő és az Ifjúsági Színház. így lett a Belvárosi Színház elsősorban az új magyar darabok, a Madách Színház főként a szovjet és a „népi demokratikus" színművek, a Nemzeti és a Magyar Színház az aktuális és klasszikus témájú alkotások, a Vidám Színház a szatirikus vígjátékok, a Fővárosi Operettszínház pedig az új, politikai tartalmú operettek bemutatóhelye. Ez utóbbi teátaimot a színházak csoportosításakor az Operához kapcsolták, amellyel a klasszikus operettek - a kommunista elvárásoknak - megfelelő szellemű és színvonalú előadását akarták biztosítani. A közönség neveléséhez a „vidám, egészséges szellemű, demokratikus operett" megtekintése lehetőségének megteremtése is hozzátartozott. 7 3 A színházpolitikai fordulat feltétele volt a kor színházi viszonyainak felmérése, a színházak gazdasági és szervezeti működésének átalakítása, a megfelelő személyi-kapcsolati rendszer kialakítása, a műsor- és közönségszervezés áthangolása. A kommunista vezetés alatt álló színházakban a vezetőkön és a pártszervezeteken keresztül jobban érvényesült a párt kultúrpolitikai törekvése, de ezeken a helyeken is komoly küzdelem folyt az egységes szellem kialakításáért, a színészekben élő „polgári maradványok" 59
