Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében figyelembevételével újabb javaslattételre szólította fel a grémiumot, melyet már a Titkárság és a PB elé kellett vinnie. 3 4 1949. május 22-én adta hírül a Szabad Nép, hogy a „magánszínházak megszüntetése megadja a szervezeti alapot ennek az elvi egységnek, a szocializmus ügyét szolgáló színházi életnek a megteremtésére". 3 5 A magánszínházak állami kultúrintézményekké alakítására két hónappal később, 1949 nyarán került sor. A Népgazdasági Tanács július 21-én kelt 53/1949. számú és a Minisztertanács 1949. július 29-i határozatával állami tulajdonba került a Fővárosi Operettszínház, a Művész Színház, a Kis Kamara Színház, a Pesti Színház és a Belvárosi Színház. Az 53/1949- N. T. sz. határozat a fővárosi állami színházak szervezetéről és pénzgazdálkodásáról rendelkezett. A Népgazdasági Tanács szükségesnek tartotta, hogy a színházak érdekeltek legyenek a kiadások csökkentésében és a bevételek növelésében. Emiatt a színházak kiadásait és bevételeit, az állami kezelésbevételtől számítva, kiegyenlítő kezelésben irányozták elő. E kezelésben az előirányzott kiadásokat olyan mértékben bocsátották a színházak rendelkezésére, amilyen mértékben tényleges bevételeik befolytak. 36 E határozatok értelmében az említett intézmények 1949. augusztus l-jétől állami színházként működtek. A Népgazdasági Tanács határozatát csak 1949. augusztus 14-én tették közzé, amikor a főváros fiataljai már a délután négy órakor kezdődő Világifjúsági Találkozó újpesti stadionbeli ünnepélyes megnyitójának lázában égtek. A második világháború után a magyar színházi élet irányításában kiemelkedő szerepet játszott Major Tamás. A már említett 1949. márciusi Agitációs és Propaganda Pártkollégium ülésen Major színházi területen betöltött ideológiai vezető szerepét is deklarálták. 3 7 Ezen még az sem változtatott, hogy Major 1949-től pártiskolára ment, s mivel a Nemzeti vezetésében ez hangsúlyeltolódáshoz vezetett, az irányító szervek Major leváltásán gondolkoztak. A végső szót Révai mondta ki az ügyben, így maradhatott Major a Nemzeti élén. 3 8 Ennek az elégedetlenségnek adtak hangot a Színház- és Filmművészeti Szövetség 1951. szeptemberi ankétján: „Méltán vetették fel a terület dolgozói, hogy Szövetség, Főiskola, Nemzeti, sőt Minisztérium mindenütt Major és Horvai!" 3 9 Major, Horvai István és Gellért Endre „tréfás panaszkodással", Máté György ötletét felhasználva, az „5 Retyezárnak" nevezte magát. 4 0 Az „5 Retyezár" ebben az esetben három nélkülözhetetlennek hitt vezetőt jelentett. E három ember a Nemzeti Színház igazgatói irodájában vagy a színházzal szemközti étteremben vitatta meg a szövetség munkatervét, a főiskola rendezői tanszakának kérdéseit és a szűkebb szak52
