Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Nánay István: Az Egyetemi Színpad történetéből
Nem ay István: Az Egyetemi Színpad történetéből eseményt feldolgozó, „középszerű hőst középpontba állító" tragédiát, melynek bemutatásától minden színház elzárkózott. Az 1941-es „szegedi diák-Hamlet rendezője és Ophéliája az életben Romeo és Júlia tragédiáját kényszerültek eljátszani. Fiatalságuk, a fiú tündöklő szelleme, megalázottságuk, s az önkéntes halál, amelyet szerelmükért fizettek, hogy ne kelljen egyiküknek se börtönnel fizetnie érte: egy nagy tragédia lehetőségd' - írta az előadásról Hubay Miklós. 2 6 Minden jelentős orgánum beszámolt a bemutatóról, s a recenzensek egyetértettek abban, hogy megoldatlanságaival együtt is jelentős mű született, amely szokatlan formája, líraisága, a második felvonás drámaiatlansága ellenére is színpadot kér magának. S abban is azonosak voltak a vélemények, hogy az a forma, amit Dobai kitalált - a színészek példánnyal a kezükben hol olvasták, hol játszották a szituációkat - fontos lépés a mű valódi színházi befogadása felé, amely azonban nem következett be. A kritikák egyaránt kiemelték a színészekkel (Tordy Géza, Csernus Mariann, Básti Lajos, Horkay János, Pásztor János, Zolnay Zsuzsa, Gelley Kornél, Pádua Ildikó) egyenrangú teljesítményt nyújtó Universitastagokat: Fodor Tamást, Kovács P. Józsefet és Kristóf Tibort. A bemutató tehát több lett, mint amire a sorozat kiötlői számítottak ahogy ezt az Egyetemi Lapokban Nagy Péter is megfogalmazta: „Az Egyetemi Színpad rendkívül jelentős kulturális missziót tölt be, amikor megszólalási lehetőséget ad olyan magyar drámáknak, amelyek eddig - a színházi vezetők fantáziátlansága, bátortalansága vagy személyi elfogultsága következtében - nem kerülhettek színpadra. E bemutató megérdemelt nagy sikerével újra bebizonyította: ez a fajta tevékenysége nemcsak az Egyetemi Színpad vonzerejét, műsorának változatosságát növeli, de fontos kultúrpolitikai funkciót is teljesít." 2 7 Ekkor még a kultúrpolitikának nem kellett komolyan szembenéznie ezzel, a következő években annál inkább. Egyéb színházi eseményre is sor került, így a győri Kisfaludy Színház vendégjátékára: a szlovák Ondrej Rajniak rendezésében Peter Karvas Éjféli miséjét adták elő. A Nemzeti Színház KISZ-szervezete színháztörténeti jelentőségű bemutatóján a nem sokkal korábban felfedezett Balassi Bálintdarabot, a Szép magyar komédiái vitte színre Bodnár Sándor rendezésében. Az előadásban Csurka László, Gelley Kornél, Horváth József, Kohut Magda, Majláth Mária, Sándor Géza, Selényi Etelka, Tarsoly Elemér jutott feladathoz. A színház egyre jelentősebb helyet foglalt el az Egyetemi Színpad életében; ezt az is jelzi, hogy 1961. november 12-én megalakult a színházbarátok köre, mely közös előadás-látogatásokat tervezett, ankétokat, elméleti továbbkép286"
