Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Nánay István: Az Egyetemi Színpad történetéből
Nem ay István: Az Egyetemi Színpad történetéből zést szervezett. A kezdeti lelkesedés idővel lanyhult, hiába hívtak neves vendégeket: Hont Ferencet, Nagy Péter kritikust, Somlyó György írót - a foglalkozásokat látogatók száma ingadozott. Ezzel együtt lázasan folyt a színházi repertoár építése, erre utal az a megállapodás, melyet 1962. január 29-én Both Bélával, a Madách Színház igazgatójával kötöttek. E szerint Both rendezésében a Madách Színház színészei az Egyetemi Színpadon mutatják be Majakovszkij Gőzfürdő\é\.. Ez a terv végül meghiúsult, de a darabot az Universitas bemutatta. A darabkeresés, valamint elfogadtatás problémáira utal Petur István Ortutay Gyula rektorhoz intézett február 14-én kelt levelének harmadik pontja: „Rektor elvtárs legutóbb volt szíves közölni, hogy amennyiben felmerül egy némely vonatkozásban problematikus színdarab előadásának terve, szívesen elolvassa és véleményezi az illető művet. Azonnal élek a lehetőséggel, megküldve Vallejo, spanyol drámaíró Az égető sötétség című művét. Hozzáteszem, hogy minden erőfeszítésünk ellenére sem sikerült eddig olyan mai tárgyú művet találnunk, amelyet bemutathatnánk, emiatt színjátszóink ebben a félévben az érdemi munkát még nem is tudták megkezdeni. Vallejo műve már hoszszabb ideje foglalkoztat bennünket. Többen kifogásolták kétségtelenül meglévő eszmei homályosságát, rendkívül sötét tónusát, ugyanakkor néhányan úgy látjuk, hogy a mű alapvetően pozitív antifasiszta tartalma nem kétséges, művészi színvonala meglehetősen magas, ráadásul kiválóan alkalmas előadás a mi együttesünk életkori sajátosságait és összetételét tekintve. Kérem Rektor elvtársat, szíveskedjék a művet elolvasni, és esetleges bemutatását illetően álláspontját közölni." 2 8 Az irodalmi műsorok a folyamatosság és a megújulás jegyében folytatódtak. Öt, a versmondók középgenerációjához sorolható művész (Surányi Ibolya, Szakáts Miklós, Ilosvay Katalin, Bánki Zsuzsa, Bodor Tibor) és Neményi Lili operaénekes kapott lehetőséget, hogy A versmondás művészete sorozatban bemutathassa önálló estjét. Ezek kritikai fogadtatása elég vegyes volt, hiszen nemcsak önmagukról vallottak ezek az összeállítások (például azzal, ahogy Bánki Zsuzsa ötven költeményt válogatott össze), hanem a versmondás pillanatnyi állapotáról is. Molnár Gál Péter talán a legélesebben Ilosvay Katalin produkciójáról szólva fogalmazott, amikor kijelentette, hogy az előadó minden szót megnyom, szünetekkel széttördeli a szöveget, hiányzik műsorából a humor, szövegmondását panaszos hangvétel és lassú tempó jellemzi. S nemcsak e műsor, hanem a többi látott-hallott alapján is hiányolta, sürgette, követelte a versrendezést. 287"
