Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Nánay István: Az Egyetemi Színpad történetéből
Nem ay István: Az Egyetemi Színpad történetéből Fél évvel később az „öregekhez" egy vegyészhallgató, Karafiáth András csatlakozott. Egy ideig bizonytalankodott, hogy a színházzal vagy a filmmel foglalkozzék-e, de találkozása Perényiékkel mindent eldöntött: filmes lett, és átiratkozott a bölcsészkarra. Karafiáthnak nagy szerepe volt abban, hogy az Egyetemi Színpadon más lett a filmprogram s az archív filmek vetítésének gyakorlata. De ez sem csupán egy fiatalember szívós elhatározásán múlt. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a filmklubvetítésekkel elégedetlenkedők, élükön Karafiáthtal, kijárták Petur Istvánnál, hogy hívja meg a történészként és filmesztétaként tekintélynek örvendő Nemeskürty Istvánt: tartson filmesztétikai speciálkollégiumot. Petur meggyőzhető volt, Nemeskürty pedig elfogadta a felkérést. A háromévesre tervezett program 1962 tavaszán kezdődött: kéthetente levetítettek egy-egy filmet - a „brüsszeli tizenkettőnek" nevezett filmklasszikusokat s néhány régi magyart -, s ezeket követték Nemeskürty elemzései. Alkalmanként száz-százötven ember szorongott a teremben, hogy hallhassa az előadásokat. A kollégium beiratkozott hallgatói a filmklub rendezvényeit ingyen látogathatták, másoknak félévenként 12 forintos bérletet kellett váltaniuk. A filmklub minden vetítése zártkörűnek minősült, ugyanis „az archívumi filmek jogállása tisztázatlan volt. Eleinte csak az amerikai filmek propagandáját tiltották meg, később a nyugat-európaiakra is kiterjesztették a tilalmat. Ennek megfelelően a Filmtudományi Intézet sem engedte, hogy plakáton vagy újságban hirdessük, mikor mit lehet látni. Pontosabban létezett az intézet és köztünk valamiféle összekacsintás: mi tudjuk, hogy nem szabad, de kiadjuk nektek a filmet, cserébe fogjátok be a szátokat, s a műsort ne verjétek nagydobra. Az Egyetemi Lapok azonban mindig kicsit többet közölt, mint amit hivatalosan lehetett." 1 5 A filmprogram átalakításának következő lépéseként megreformálták a filmklubvetítéseket. Karafiáthék félévre elosztott tematikus filmsorozatokat állítottak össze, így az, aki a Szergej Eizensteinről vagy Jean Vigóról elnevezett bérletet megvette, előre tudhatta, mire számíthat: mondjuk a némafilm klasszikusainak alkotásait vagy Jean Renoir életművét reprezentáló válogatást fog-e látni. Ez a szisztéma kisebb-nagyobb módosításokkal az Egyetemi Színpad fennállása alatt végig működött. S végül módosítani kellett a vetítések rendjét is. Ennek alapfeltétele az volt, hogy két vetítőgépe legyen az Egyetemi Színpadnak. Ez az 1961-1962-es szezon kezdetére megoldódott, ettől kezdve más feltételekkel lehetett a forgalmazó vállalattal, a MOKÉP-pel tárgyalni; azaz a műsorba bekerülhettek 278"
