Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Nánay István: Az Egyetemi Színpad történetéből
Nem ay István: Az Egyetemi Színpad történetéből vettek az előadásokra, aztán a produkciók előtt s után megmártóztak a folyosón, a titkárság körül zajló nyüzsgésben, ismerkedtek, úgy érezték, tartoznak valahová, s szinte észrevétlenül belekapcsolódtak a produkciók készítésébe, a színpad munkájába. Ezt az utat járta végig Vágó Péter is, aki 1961-ben kezdett ismerkedni az Egyetemi Színpaddal, s hamarosan nézőtéri felügyelő lett. Először csak másodfelügyelő volt egy Farkas János nevű volt belügyis mellett, akinek távozása után vette át „birodalmát". Ott ugyanis a nézőtéri felügyelő sokkal nagyobb úr volt, mint bármely más színházban. Az előadásbonyolítás minden részletéért ő felelt, szinte összeforrt a produkciókkal. Nem pusztán „felügyelő" hivatalnok volt, hanem részesévé vált a színpadi alkotásoknak. Tekintéllyel rendelkező, de egyenrangú társa a fellépőknek. Mint a legtöbb színpados, Vágó is kettős életet élt. Az egyetem hallgatója és alkalmazottja volt egyszerre. Az erősebb vonzerőt a színpad gyakorolta, a tanulás sokuknak, neki is másodlagos célt jelentett. Végül is majd minden színpados befejezte egyetemi tanulmányait, de hogy hány év alatt, az már más kérdés. Vágó nézőtéri felügyelőként nyolc évet töltött a színpadon, de emellett számtalan program kiötlője, szerkesztője, műsorvezetője, írója is volt. Mielőtt kényszerűen távozott volna, még drámáját is bemutatták. Jellegzetes Vágó egyetemi színpados életútja, s ahhoz, hogy 196l-1962-ben valami nagyon megváltozzék a Pesti Barnabás utcában, az is kellett, hogy jó néhány hozzá hasonlóan megszállott fiatalember verődjék össze. Elsősorban a szavalók, a színjátszók köréből jöttek azok, akik egyre inkább a Színpad környékén élték napjaikat. Érlelődött a vágy, hogy az addiginál komolyabban vett színház szülessék. A vágy nem volt alaptalan, hiszen a szavalók-színjátszók között jó pár fellépő már bizonyította tehetségét, ugyanakkor a színházalapítási elképzelés nem volt idegen Peturtól sem. Lépnie kellett tehát. A színjátszó csoportnál ellentmondásos szituáció alakult ki, ugyanis Pártos Géza - akit a résztvevők maximálisan elfogadtak és tiszteltek - csak a művészeti vezetést vállalta, a rendezést meg átengedte a jóval kevésbé invenciózus Mede Tibornak, akivel a tagok elégedetlenek voltak. így Petur elhatározta a színjátszó csoport átszervezését. Petur a csoport vezetésére sógorát, Dobai Vilmost, a Pécsi Nemzeti Színház fiatal rendezőjét szemelte ki, aki az előző évben az új műveket felolvasó színházi formában ismertető Drámabemutató-soxozdX egyik előadását állította színpadra. Ugyanakkor a latin szakos hallgatók Menandrosz-bemutatóját rendező Ruszt Józseffel is jó 275"
