Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Nánay István: Az Egyetemi Színpad történetéből
Nem ay István: Az Egyetemi Színpad történetéből A halogatásnak nem csak pénzügyi és tervezési okai voltak. Az Egyetemi Tanács tagjai közül többen azt támogatták, hogy a volt kápolnát bölcsészkari központi könyvtárrá alakítsák. E vélemény mellett legkövetkezetesebben Kardos Tibor állt ki, de a december 2-án megtartott Egyetemi Tanács-ülésen - amelynek témája: a DISZ politikai nevelőmunkájának helyzete és az ebből fakadó feladatok - már kénytelen volt kompromisszumkészebben fogalmazni: „Nagyon helyes a bölcsészkari volt kápolna kultúrteremmé való átalakítása, de hiányzik az anyagban a nyelvkari központi könyvtár létesítésének megemlítése." Kardos véleményével kisebbségbe szorult, s az előterjesztés konkrét javaslatok fejezetének 5. pontja kimondta: „Az állami vezetés teremtse meg a magas színvonalú kultúrmunka anyagi feltételeit. A bölcsészkar épületében lévő kápolnahelyiséget alakítsák át egyetemi kultúrteremmé, gondoskodjanak arról, hogy az énekkar, tánccsoport, színjátszó csoport, zenekar részére a szükséges anyagi eszközök és felszerelések rendelkezésre álljanak (együttesek vezetőinek fizetése, hangszerek, kellő mennyiségű táncruha stb.). Az állami vezetés fokozatosan részesítse kellő anyagi és erkölcsi megbecsülésben a kultúregyüttesekben dolgozó legjobb aktivistákat. Egyetemi oktatóink dolgozzanak azon is, hogy hallgatóink minél nagyobb számban vegyenek részt különböző kultúrcsoportjainkban." 4 Alig több mint két hónap múlva sincs érdemi változás az ügyben. Az 1956. február 10-én megtartott Egyetemi Tanács-ülésen, amelyen a kulturális munka első félévi eredményeinek megvitatása volt a feladat, már nem Sőtér volt a rektor - január 15-től a terület miniszterhelyettese lett -, de ő terjesztette elő a jelentést, méghozzá kettős minőségében: „A kultúrmunka legnagyobb akadálya egy központi kultúrterem hiánya. Az erre a célra igen alkalmas bölcsészkari volt kápolna megfelelő átalakítása a közeljövőben a minisztérium támogatásával meg fog valósulni, s így kultúregyütteseink méltó otthonra találnak. Ez alig felmérhető lendületet adhat az egyetemi kultúrmunkának. A bölcsészkari épület volt kápolnatermének színházteremmé való átalakítása - ami politikailag és a hallgatók kulturális életének, a diákéletnek színesebbé tétele szempontjából fontos - olyan megoldás, ami nem veszi el a lehetőséget egy igazi, jó kari könyvtár megteremtése elől." 5 Ekkor még abban reménykedtek, hogy 1956 májusában megnyílhat az egyetemi kulturális központ. Ennek tudatában foglalkoztak az oly sokszor hangoztatott kultúrmunkával, amelynek a karokon, a diákotthonokban és a központi együtteseknél kell folynia. Élénk vita bontakozott ki az akkori 259"
